Október 23. idén nem csupán az 1956-os eseményekre való emlékezés napja volt számunkra az Érseki Papnevelő Intézetben. Lektor- és akolitusavatást is ünnepelt szemináriumunk közössége. Mohos Gábor püspök atya Csáki Attilát és Rónaszéki Jánost akolitussá, Faragó Andrást, Hodászi Gábor Mihályt és Vida Attilát pedig lektorrá avatta.
Az ünnepi alkalom számos előkészülettel járt. Azzal kezdtük, hogy kézzel írott avatási kérelmeinket elküldtük megyéspüspökeinknek, akik – elöljáróink véleményét figyelembe véve – engedélyezték felavatásunkat. Az avatást megelőző héten lelkinapon vettünk részt, rövid vizsgát tettünk Kovács Zoltán rektor atyánál, és Csépányi Gábor spirituális atyával elmélkedtünk e két szolgálat lényegéről.
Az avatás napján megtelt a kápolna a családtagjainkkal, barátainkkal, tanárainkkal, pap testvéreinkkel, a szeminárium munkatársaival, valamint papnövendéktársainkkal. Mohos Gábor püspök atya a homíliájában az ige hirdetésének fontosságáról és az Eucharisztia misztériumáról beszélt. Párhuzamba állította e két szolgálatot (lektor, akolitus), szólt fontosságukról, egymástól való elválaszthatatlanságukról. Míg a lektor a szentmisében az ige közvetítője, addig az akolitus az Eucharisztia liturgiájának csúcsán az Oltáriszentség – Krisztus teste – kiszolgáltatója.
A szentmise egyik kiemelkedő eseménye volt, amikor egyesével püspök atya elé térdelve, vele együtt kézben tartva a Szentírást, kimondtuk az áment az imádságára: „Vedd a könyvek könyvét, a Szentírást, hirdesd hűségesen Isten igéjét, hogy egyre jobban életté váljon az emberi szívekben!”
Megható és felemelő a pillanat, különösen akkor, ha komolyan vesszük, átimádkozzuk e szavakat. Nem csupán egyszerű felolvasásról van szó, hanem életté váltásról, megélésről. S hogyan válhatna életté Isten igéje csupán attól, hogy évről évre olvasgatjuk? Csak úgy és akkor tudjuk hitelesen hirdetni az örömhírt, ha mi magunk is éljük. Ez az avatás számomra az igével való szorosabb köteléket jelenti. Azt, hogy az Egyház, amely a felolvasói megbízatás által igent mond ránk, arra hív bennünket, hogy közelebb kerüljünk Krisztus életéhez és életpéldájához, Jézushoz, aki hitünk szerint meghívott bennünket a követésére.
Lektorként megbízást kaptunk az Anyaszentegyháztól a szentmise olvasmányainak, szentírási szakaszainak méltó módon történő és jól érthető felolvasására. Az akolitusok pedig a papok és a diakónusok segítségére vannak a szentmisén az adományok előkészítésében és az áldoztatásban, valamint a szentségimádáskor az Oltáriszentség kitételében.
Szolgálatainkat igyekszünk hűségesen, igazi Krisztus-követőkként és a papságra készülőkként végezni. Imádkozzunk egymásért, hogy kitartsunk e hivatásban, majd papként is folytathassuk az emberek megszentelését, és Isten dicsőségére munkálkodhassunk!
Forrás és fotó: Érseki Papnevelő Intézet
