Az igaztól a szépig

– II. János Pál pápa magyarországi látogatása során a tudományos akadémián találkozott az elittel, ahol a következőkről is szólt: „Hölgyeim és uraim, az önök felelőssége, hogy az igazság, a jóság és a szépség társadalmában nő-e fel a következő generáció” – idézte a szentatyát az előadó. – XVI. Benedek és Ferenc pápa ugyancsak úgy vélekednek: az emberiség legnagyobb problémája a relativizmus, aminek lényege, hogy saját szemszögünkből és nem Isten szemszögéből akarjuk szemlélni a világot. Ezért hódíthat a vallástalanság, s az fáj leginkább az Úr Jézusnak, hogy nem használjuk karizmáinkat.

A sokféle útvesztőben csak a hit, a rendszeres vallásgyakorlás jelenthet igazodási pontot, s hallhattuk: csak kellő karakánsággal lehetünk képesek helytállni. A kegyelemre mondjunk igent, a kísértésre pedig nemet. Jézushoz pedig Márián keresztül vezet az út, hiszen Jézus első követője Mária volt.

Az igazság szabaddá tesz bennünket – utalt Eperjes Károly János apostol igazára. A jóság fogalmát pedig így definiálta: jó az, ami Istennek jó. A szépség kapcsán arról szólt: az egyetemes szépség nem puszta esztétika. Mint megjegyezte, a csíksomlyói, a medjugorjei, a lourdes-i s az andocsi Máriát sem indítaná szépségversenyen, de mindegyik Szűzanya-ábrázolás egyetemesen szép. Mint valamennyi kismama, aki szíve alatt hordozza gyermekét; ők sem nyernének szépségversenyt. Mivel sokan nem tudják, Isten nélkül nincs szépség, ezért komolyan veszik a valóságshow-k üzenetét: „Hülyülj meg, légy állat, hidd el, hogy a majomtól származol!”


Aquinói Szent Tamás nyomán morál és bölcselet kettősségét is nagyító alá vette az előadó, aki saját bevallása szerint azért lépett ki a KÉSZ-ből, mert kevés szakralitást tapasztalt. Eperjes inkább a harmóniára vágyik, s pedagógusgyerekként azt vallja: a szívre nevelni kell, az agyra okítani, s e kettő együtt adja a tanítás lényegét.

Szó esett a rendszeres imákról, a szentolvasóról, az átelmélkedett üdvtörténet erejéről, a hit általi megigazulásról s az előttünk álló választási lehetőségről, hiszen nem mindegy, hogy az Isten-törvényű vagy az öntörvényű úton indulunk-e el. Utalt az ősmagyar vallás újraélesztésének veszélyeire. Mivel a Megváltó mindenkiért jött e földre, nemcsak a magyarokért, így azoknak, akik azt hiszik, hogy Jézus pártus herceg volt, azt tanácsolta: vegyék fel mielőbb a betegek kenetét, nehogy késő legyen…

A színész – aki a veszprémi Petőfi Színház főpróbájára indult Kaposvárról – matematika–fizika–földrajz–rajz szakos tanár édesapjának Orbán Viktorhoz írt levelét idézte, amelyben azt javasolta a miniszterelnöknek, hogy Magyarország jelmondata ez legyen: „Ha Isten velünk, ki ellenünk?” Szent István is ezt a jelmondatot választotta, amikor megkapta a koronát a pápától. Így természetfölötti értelmet nyerne minden.

Az igazat mondd, ne csak a valódit című, Négyessy Katalin csellóművésszel közös József Attila-estjeik kapcsán arról is beszélt: érdemes újra és újra kézbe venni a költő istenes verseit, s belefeledkezni soraiba. „Adódjatok össze, / Hogy roppant módon felnövekedvén / Az Istent is, aki végtelenség, / Valahogyan megközelítsétek” – javasolta A számokról című vers zárásával.

Szerepalakításaira utalva így summázott: az igazság szakrális, s ha a művészet tényleg művészet, akkor Istentől való. Ha egy műnek nincs természetfeletti célja, az nem művészet, hanem profán. Olyan, mint a Való Világ. Ő viszont csak akkor hajlandó eljátszani egy szerepet, ha a mű az igazságra irányul. Ezért akár meztelenre is vetkőzik, s ha kell, káromkodni is kész a színpadon.

Eperjes Károly szerint a világ legszebb verse Babits Eucharistiája, amely így végződik: „hogy szellem és ne hús tegyen / magyarrá, s nőjünk ég felé, / testvér-népek közt, mint a fák, / kiket mennyből táplál a Nap”. A Nemzeti Színház tagja, a veszprémi színház művészeti tanácsadója, aki az ősztől a Kaposvári Egyetem elsős színészosztályának lesz az osztályfőnöke, előadása végén házi feladatot is adott közönségének. Arra buzdított bennünket, elmélkedjük végig a Trianon fájdalmában fogant verset. Búcsúzásként mindenkitől bocsánatot kért, akit megbántott volna előadásával, majd megjegyezte: „Ne értelmiségiek legyünk, hanem harmonikusak!”

Fotó: Csonka Béla