A film a Szentírásra, Pszeudo-Máté profán evangéliumára és történelmi eseményekre épül. A hétéves Jézus birtokában van már isteni tulajdonságainak, több csodát is tesz. Feltámasztja a korábban durván nekitámadó halott fiút, Eleázárt, tenyere melegével feléleszti az élettelen madarat, meggyógyítja súlyosan beteg nagybátyját, Kleofást, és visszaadja szeme látását a jeruzsálemi templom idős, vak rabbijának. Különleges feszültséget ad a történetnek, hogy Jézus tisztában van azzal: más, mint a többi gyermek, de nem tudja mire vélni csodás képességeit. Szülei nem merik feltárni előtte, hogy valódi apja maga az egy igaz Isten. Mária és József egyetlen pillanatra sem kételkednek Jézus kilétét illetően, de attól félnek, hogy ha idő előtt fény derül valódi énjére, veszélybe kerül fiuk élete, s így az is, hogy véghezvigye messiási küldetését. Ezért mások előtt titkolni igyekeznek Jézus csodatetteit, ami természetesen lehetetlen. A Szent Család tagjai között harmonikus szeretet uralkodik, Mária és József minden tettét, gondolatát átszövi a Jézus iránti féltő gondoskodás.
Jézus élete valóban folyamatosan veszélyben forog. Az ellene irányuló, időnként irracionális gyűlölettel már ekkor szembe kell néznie. Azt, hogy különleges képességekkel rendelkezik, és a lelkéből sugárzó jóságot a környezetében élő gyermekek képtelenek elviselni. Még unokafivére, Jakab is ellenséges vele (aki később Jézus tanítványa lesz, majd az őskeresztények egyik legfontosabb vezetője). Az ellenszenv nem csupán Jézusra, de a szüleire is kiterjed. Jézust azzal vádolják, hogy megölte Eleázárt, majd amikor feltámasztja, a fiú apja köszönet helyett azt mondja: „Megölte a fiamat, majd visszahozta az életbe. Csak Sátán tud ilyet.” Tudjuk, hogy az evangélium szerint az írástudók azzal vádolták meg Jézust, hogy Belzebub szállta meg, és az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket (3,22).
A legnagyobb veszélyt Heródes Antipas negyedes fejedelem jelenti a gyermek Jézus életére. Mindenhol jelen lévő kémei jelentik neki, hogy Alexandriában van egy hét év körüli fiú, aki csodákat tesz. Antipas ismeri a régóta keringő híreket, hogy egy fiú túlélte a betlehemi gyermekgyilkosságot. Azt is tudja, hogy apjáról, a gyűlölt Nagy Heródesről a nép azt híreszteli, gyermekek vérében halt meg, nevét gyűlölettel emlegetik, de őt ez hidegen hagyja. Be akarja fejezni a gyilkolásban azt, amit apja elkezdett. Antipas cezaromániás, irgalmat nem ismerő uralkodó, ezért kiadja a parancsot Severusnak, a római centuriónak: kutassa fel a csodatevő gyermeket, és ölje meg. Severus hét évvel korábban részt vett a betlehemi gyermekgyilkosságban. „Öltem már gyermeket, és nem kétséges, fogok is. Ez egy parancs, amit teljesíteni kell” – ezt hangoztatja, hogy erőt gyűjtsön a kegyetlen tett megismétléséhez, s még hozzáteszi: „Ez csak egy gyermek.” Mintha önszuggesztióval akarná felkészíteni magát tettének végrehajtására, de komor, el-elmerengő tekintetéből érezni, hogy vívódik magában, képtelen túltenni magát a hét évvel ezelőtti vérfürdőn. Folyamatosan gyötri a lelkiismeret, még ha ezt titkolni is igyekszik, hiszen katonaemberként nem engedheti meg, hogy társai előtt ellágyuljon.
A filmben többször keresztezi egymást a Szent Család és Severus útja. Rögtön az út elején zelóták támadnak a római századosra és embereire. A szülei engedélyével előrefutó Jézus szemtanúja lesz az öldöklésnek. Az egyik haldokló lázadó a kezét nyújtja felé, mintha élete utolsó pillanataiban lelki vigaszt remélne a gyermektől. Az egyik római katona lesújtani készül Jézusra, de az éppen ekkor érkező Severus ellöki őt. A betlehemi gyermekek lemészárlását nem lehet jóvátenni, de a százados ezzel egy lépéssel közelebb kerül a lelki megtisztuláshoz. A film egyik csúcsjelenete, amikor a jeruzsálemi templom előtt Jézus isteni erejével visszaadja az egész életében vak rabbi látását. Severus ekkor már tudja, kicsoda Jézus. A tömeg hatalmas, mindenki örvendezik a rabbi gyógyulásán. Középen azonban szabad a tér, Mária és József, valamint a kivont karddal álló Severus és néhány katonája néznek szembe egymással. A gyermek ott áll a szülei előtt, védtelenül, kiszolgáltatva a nyers erőnek, ám tekintetéből ennek ellenére szeretet és bizalom árad potenciális gyilkosa felé is. Emlékezteti a római századost: „Egyszer már megmentettél… Te ott voltál Betlehemben.” Severus hosszasan gyötrődik, mélyen a gyermek szemébe néz, majd a szülőkre, a katonáira. Közben felidéződnek a betlehemi gyermekgyilkosság szörnyűséges pillanatai, látjuk a zokogó, jajgató anyákat, a védtelen kisdedeket gyilkoló katonákat, köztük Severust. Most azonban itt, a jeruzsálemi templom előtt a római százados kezéből kihull a kard, gyermeket nem öl még egyszer.
Kiemelkedő szerepe van a történetben a Sátánnak. Szakállas, szőke fiatalember, értelmes, hideg tekintettel. Már a film kezdetén fölbukkan. Ráérősen eszeget egy almát, figyeli, amint a gyermek Eleázár beleköt Jézusba. Az almáról eszünkbe juthat az ősbűn, amikor az ördög a kígyó bőrébe bújva rávette az első emberpárt, hogy egyenek a jó és a rossz tudásának fájáról, amit Isten megtiltott nekik (Ter 3,1–7). Valamint az is, amikor Isten megátkozza a kígyót: „…a hasadon járj, és port egyél életed valamennyi napján! Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé: Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod” (uo. 3,14–15). Vagyis Mária és isteni fia, a megváltó Jézus Krisztus, valamint a gonosz között folyamatos lesz a harc. A Sátán eldobja az almát, Eleázár rálép és meghal. Az ördög az, aki az egyik fiú fülébe súgja a hazugságot, hogy Jézus volt a gyilkos. Különös feszültséget ad a gonosz megjelenéseinek, hogy csak Jézus látja őt, senki más, még Mária és József sem, de azok sem, akiket rosszra csábít, a fülükbe sugdosva. Az ördög, nevéhez méltóan – gyilkos és hazugság atyja (Jn 8,44) – folyamatosan kisebbíteni igyekszik Jézus csodáinak jelentőségét. A filmbeli ördög mint szellemlény, rendelkezik természetfeletti tulajdonságokkal, de nem mindenható, és azt sem tudja, hogy kicsoda Jézus. Azt azonban érzi, hogy mindenben más, mint ő, és veszélyezteti romboló tevékenységét. Amikor a gyermek beteg lesz, ott ólálkodik az ágya körül: „Te nem gyermek vagy! Ki vagy te?… Követelem, hogy mondd meg!” A sátán hollókarmai aranyból vannak, meg akarja ragadni velük a fekvő Jézust, de ő, bár nagyon gyenge, erélyesen rárivall: „Ne érj hozzám! Soha nem teheted rám a kezed!” A gonosz nem hatolhat át az isteni szeretet burkán, még külső héját sem érintheti annak. A rossz semmilyen formában nem érintkezhet a krisztusi jósággal. Ám mindez nem akadályozza meg a Sátánt abban, hogy gyalázza Jézus szüleit, és megpróbálja gyengíteni az erejét: „Talán a jövőt nem ismerem, de azt tudom: Anyád egy szajha. Apád egy hazug…. A nemes célod elveszett. A kis csodáid nem mentik meg ezeket az idióta embereket. Mondom neked, a káosz uralkodik! És én vagyok annak hercege!” Az ördög azonban szándékaival éppen ellentétes hatást ér el Jézusnál: a gyermek meggyógyul, és kérésére szülei Jeruzsálembe viszik. Itt pedig hiába sugdos a gonosz Severus fülébe, a centurio megkegyelmez Jézusnak.
Mária az, aki végül közli Jézussal, hogy bár mindnyájan Isten gyermekei vagyunk, „te az Istentől születtél. Ezért repült újra a halott madár, gyógyult meg a beteg, látott újra a vak, és ezért voltál képes visszaadni Eleázár életét. Isten adta, hogy növekedj bölcsességben és minden más dologban.”
A film befejező jelenetében a hétéves Jézus felfelé halad egy hegyen. Eszünkbe juthat a Golgota, és az is, hogy Isten Fia leszállt közénk, emberré lett, s ezáltal összeér az Ég és a Föld. A hegycsúcsra érve Jézus kitárja karját. Felidéződik bennünk a szenvedés, a kereszthalál, ami azonban nem a végállomás, mert harmadnapra bekövetkezik a dicsőséges feltámadás. Ennek előjeleként borítja be a végtelennek tetsző tájat az aranysárga, ragyogó fényesség.
Cyrus Nowrasteh gyermek Jézusról szóló filmje nélkülözi a giccses ellágyulásokat, a teátrális színészi megoldásokat. Hiteles dráma zajlik a szemünk előtt, megsejtünk valamit az isteni misztériumból. Az ifjú Messiás alighanem az egyik legjobb a megváltó Jézus Krisztusról szóló filmek közül.
(Az ifjú Messiás, amerikai filmdráma, 2016, 111 perc)
