Az evangelizáció főszereplője a Szentlélek!
Fotó: Vatican News

 

Kedves testvéreim!
István diakónus halála után Isten szavának „terjedésében” látszólag kényszerű szünet áll be, mert „ádáz üldözés tör ki a jeruzsálemi egyház ellen” (ApCsel 8,1). Ezt követően az apostolok Jeruzsálemben maradnak, de a keresztények közül sokan szétszóródnak Júdea más vidékein és Szamariában.
Az Apostolok cselekedeteinek könyvében az üldöztetés a tanítványok életének állandó kísérőjeként jelenik meg, összhangban azzal, amit Jézus mondott: „Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” (Jn 15,20). Ám az üldöztetés, ahelyett, hogy kioltaná az evangelizáció tüzét, még inkább táplálja azt.
Hallottuk, mit tett Fülöp diakónus [ApCsel 8,5–8]: elkezdi evangelizálni Szamaria városait, igehirdetését pedig a szabadulás és gyógyulás számos jele kíséri. Ezen a ponton a Szentlélek az evangélium útjának egy új szakaszát jelöli ki: arra indítja Fülöpöt, hogy siessen segítségére egy Istenre nyitott szívű idegennek. Fülöp felkel, és lelkesen útnak indul. Egy sivatagos és veszélyes úton Etiópia királynőjének egy magas rangú tisztviselőjével, a kincstárnokával találkozik. Ez az ember, egy eunuch, miután istentiszteleten volt Jeruzsálemben, éppen hazafelé tartott. Prozelita zsidó volt Etiópiában. Hintóján ülve Izajás próféta tekercsét olvasgatja, különösen az „Úr szolgájáról” szóló negyedik éneket.
Fülöp odafut a kocsihoz, és megkérdezi tőle: „Érted-e, amit olvasol?” (ApCsel 8,30.) Az etióp azt válaszolja: „Hogyan érthetném, ha nincs, aki vezessen?” (ApCsel 8,31) Ez a tekintélyes ember felismeri, hogy útmutatást kell kapnia Isten szavának megértéséhez: ő volt a nagy bankár, a gazdasági miniszter, teljhatalommal rendelkezett a pénz felett, még­is tudta, hogy magyarázat nélkül nem tudja megérteni az Írást; alázatos volt.
Ez a Fülöp és az etióp közötti párbeszéd elgondolkodtat bennünket arról is, hogy nem elég olvasni a Szentírást, hanem meg kell értenünk annak értelmét, a „héjat” lehántva meg kell találnunk a gyümölcs „húsát”, és a Lélekből kell merítenünk, aki élettel tölti meg a betűt. Ahogyan Benedek pápa mondta az Isten szaváról szóló szinódus elején: „az exegézis, a Szentírás valódi értelmezése nem csupán irodalmi kérdés, […]. [hanem] egzisztenciám megmozdulása” (Elmélkedés, 2008. október 6.). Az Isten szavába való behatolás azt jelenti, hogy hajlandó vagyok túllépni saját határaimon, hogy találkozzam Istennel és hasonlóvá váljak Krisztushoz, az Atya élő Szavához.
Ki tehát a főszereplője annak [a szövegnek], amit az etióp olvasott? Fülöp megmondja beszélgetőpartnerének az értelmezés kulcsát: az a szelíd, szenvedő szolga, aki nem viszonozza a rosszat rosszal, és akit bár sikertelennek és terméketlennek tartottak, és végül el is távolítottak, mégis megszabadítja a népet a bűntől, és gyümölcsöt hoz Isten számára, az pontosan az a Krisztus, akit Fülöp és az egész Egyház hirdet! Pászkájával [húsvéti titkával] pedig mindnyájunkat megváltott! Végül az etióp felismeri Krisztust, kéri a keresztséget, és megvallja hitét az Úr Jézusban. Gyönyörű ez az elbeszélés! De ki is indította Fülöpöt a sivatagba, hogy találkozzon azzal az emberrel? Ki indította Fülöpöt, hogy a hintóhoz fusson? A Szentlélek volt az! A Szentlélek az evangelizáció főszereplője. [Mondhatná nekem valaki:] „Atyám, indulok evangelizálni.” „Jól van, és hogyan teszed?” „Hát, hirdetem az evangéliumot, és elmondom, hogy kicsoda Jézus, próbálom meggyőzni az embereket arról, hogy Jézus Isten.” Barátom, ez nem evangelizálás, ha nincs ott a Szentlélek, akkor nincs evangelizálás. Ez lehet térítés, lehet reklámozás… Az evangelizáció ellenben azt jelenti: engeded, hogy a Szentlélek vezessen, engeded, hogy ő indítson az evangélium hirdetésére, mégpedig tanúságétellel, vértanúsággal is, beszéddel is.
Miután összehozta az etiópiait a Feltámadottal – az etióp azért tud találkozni a feltámadott Jézussal, mert megérti azt a próféciát –, Fülöp eltűnik, a Lélek elragadja, és elküldi, hogy másvalamit csináljon. Azt mondtam, hogy az evangelizáció főszereplője a Szentlélek. De annak vajon mi a jele, hogy te, keresztény ember, evangelizátor vagy? Az öröm! A vértanúságban is. És Fülöp örömmel telve ment máshová, hogy hirdesse az evangéliumot.
Alakítsa a Lélek a megkeresztelteket olyan férfiakká és nőkké, akik nem azért hirdetik az evangéliumot, hogy másokat magukhoz vonzzanak, hanem hogy Krisztushoz vonzzák őket; olyan férfiakká és nőkké, akik teret tudnak adni Isten működésének, s akik képesek másokat szabaddá és az Úr előtt felelőssé tenni!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..