A Graduale Romanum úrnapi szentmiséjének Alleluja tételéhez kapcsolódik a Lauda Sion Salvatorem kezdetű szekvencia. Megjegyezzük, hogy amennyiben a Szentmise olvasmányai kötetben található rendet követjük, úgy a szekvencia egésze, illetve annak záró versszakai Ecce panis angelorum kezdettel az Alleluja énekét megelőzik, mivel az olvasmányokat közlő kötet latin editio typicája nem rendelkezik a zsoltárok, az alleluja és a szekvencia dallamáról. Amennyiben viszont a Római Misekönyv Ordo cantus missae rendelkezését követjük, amely jelzi a dallamot és megegyezik a Graduale Romanum kiadással, úgy a szekvencia az Alleluját követi, minthogy annak szerves részét képezi. A szekvencia, ahogy az azt megelőző Graduale és Alleluja szintén VII., bizonyos versszakaiban VIII. módusban áll. Dallama eredendően Szentviktori Ádám (1146–1192) breton származású latin költőnek, a notre-dame-i iskola jeles képviselőjének, valamint a székesegyház praecentorának (az énekes együttes vezetője) Laetabundi iubilemus, illetve Laudes crucis attollamus kezdetű új stílusú szekvenciájából származik. Noha volt vélemény,
miszerint a szekvencia szerzője Szent
Bonaventura, mégis Martine, Nol Alexandre és Thomasius bíboros tanúsága szerint a szerző Aquinói Szent Tamás, aki IV. Orbán pápa megrendelésére írta a 24 versszakos szekvenciát, amely az Oltáriszentség alapítását és az átlényegülés tanát ünnepli. A szekvencia bekerült az 1570-ben kiadott Római Misekönyvbe is. Forrásaink között említhetjük a XIII. századi régi (francia) Misekönyvet, a XIV. századi sensi, sarumi, herefordi, yorki liturgikus könyveket. A mai előírásoknak megfelelően éneklése nem kötelező.
