Az eucharisztikus kongresszusra készülve

A mérsékelt égöv alatt élő ember átéli az időjárás ciklikus váltakozását. Az évet négy nagy egységre – tavasz, nyár, ősz, tél – bontja, és mindegyikhez szokásokat, hiedelmeket kapcsol, benépesíti ünnepekkel, allegorikusan megjeleníti őket. Az évszakok járásához jól kapcsolódik az a tapasztalatunk, hogy emberlétünk változékony, mulandó.
Mindennek vége szakad egyszer: a télre újból tavasz jön, de a szerelmes újjászületést szükségképpen megelőzi az elmúlás tapasztalata, a nyár figyelmet követelő, vad hőségét pedig az ősz érett, gyümölcsöt hozó, hervadó elengedése követi.
Bingeni Szent Hildegárd, a XII. században élt nagyszerű német bencés apátnő, akire a közelmúltban emlékezett az Egyház, így ír a szeptemberről: „Szeptember az érés időszaka. Ijesztő viharok nem csúfítják el már arcát. Minden értéktelen nedvet kivesz a gyümölcsökből, hogy jól élvezhetőek legyenek. Mind­ezt mintegy zsákban viszi magával ez a hónap évszakokon át. Az ember érzékszervei útján felismerheti, mi érett meg már a fogyasztásra. Csak most veszi magához a gyümölcsöket, nehogy a nedvek éretlensége folytán megrontsa magát.”
Számára a gyümölcsöt termő és azt zsákban magával vivő szeptember érzékletes felidézése ürügy a türelemről való tanításra. Ahogyan szeptemberben kisimulnak és beérnek a nyár szélsőségei, úgy „a türelem minden cselekedetet a mértéktartó középen tart teljes érettségben. Amit a szent dolgokban véghezvittünk, azt megőrzi a hamis elbizakodottságtól, amit a bűnök mocsarában vétkeztünk, azt megmenti a kétségbeeséstől, s így a gyógyítás lehetséges. Eképpen a türelem mindig jó úton halad, mert az égit nem hagyja el, a földit nem veti meg”.
Hildegárd, aki maga is írt liturgikus szövegeket, a közös szerzetesi istentisztelet iskolájában gyakorolta a teremtett világ alázatos szemléletét. Itt vált alkalmassá arra, hogy tanuljon az évszakoktól, és a forgandó szerencsével zajló, szélsőségekkel teli emberi életet az érés terepeként tudja látni. Most, az őszi napokban menjünk mi is ezzel a lelkülettel a templomba, a gyümölcsöket termő szeptember legyen tanítónk. A közös imádsághoz való hűséges visszatérésünkben a türelem gyógyító, érlelő erénye gyökeret verhet életünkben, és sikereink, bűneink, kudarcaink szélsőségeit Isten igaz fényébe helyezi.

Szólj hozzá!

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.