Magyarországon szintén korán megjelent az úrnapi körmenet, amiről 1292-es és 1298-es okmányokból van tudomásunk. A XIV. században szerte Európában találhatók tanúságok a körmenet bevezetéséről és megtartásáról. V. Márton pápa 1429-ben már száznapi búcsút engedélyezett az úrnapi körmeneten részt vevő híveknek. A római szertartáskönyvek kezdetben csak a körmenetről beszéltek, amely egyik helytől a másikig tart, ahogyan most is Rómában a lateráni bazilika és a Santa Maria maggiore bazilika között. A magyarországi szertartáskönyvek arról beszéltek, hogy a négy világtáj felé oltárt állítottak, ahol felolvasták az evangéliumot, és ünnepélyes szentségi áldást adtak. Szent X. Piusz pápa 1911. július 2- án kiadta a Supremi disciplinae Ecclesiasticae kezdetű apostoli levelet, amelynek nyomán a dikasztérium is megjelentetett egy általános rendeletet. Ennek értelmében úrnapja már nem parancsolt ünnep, és a körmenetet át kell helyezni az ünnepet követő vasárnapra. Az ünnep neve ekkor Commemoratio solemnis Sanctissimi Corporis Domini Nostri Iesu Christi lett. Vaszary Kolos prímás 1912-ben sok más püspökhöz hasonlóan kéréssel folyamodott a pápához annak érdekében, hogy Magyarországon az ünnepi mise és a körmenet továbbra is csütörtökön legyen, amit a Szentatya engedélyezett is. Az úrnapi körmenetet szokásjog alapján tarthatták meg a plébániák, de a püspöki városban csak a székesegyházban tarthattak körmenetet, és a város plébániáinak hívei, valamint papsága és szerzetesei ezen vettek részt. A szokás később törvényerőre emelkedett. A szerzetesek úrnapja nyolcadában tarthatták meg a körmeneteket.
