A precíz definíciónak műtárgyunk is megfelel: feltételezhetően egy magyar művész készítette a XV. század derekán. Technikáját tekintve temperafestmény, amelyet fakeret vesz körül, és alsó részén feliratos mező helyezkedik el. A szöveg közli az elhunyt nevét, temetésének évét, a képmezőben pedig a portréját is láthatjuk, amint donátorként térdel Magdolna és az ölében ülő Jézus, illetve Szent Lambert püspök előtt. (A püspököt a kereten olvasható felirat alapján tudjuk azonosítani.) A műtárgy nem tartozik az érseki múzeum legismertebb és legtöbbször kiállított alkotásai közé. Az alapító Simor János sem láthatta, hiszen Ipolyi Arnold gyűjteményéből származik. A közönség csak egy kiállításon találkozhatott vele: a budapesti Műcsarnok őszi tárlatán 1930-ban.
A festményen látható alakok meghatározása, mint láthattuk, nem ütközik nagy nehézségbe. Kérdés Magdolna személyével kapcsolatban merül fel, akit a hagyomány összetévesztett betániai Máriával, illetve a Jézus lábát olajjal megkenő névtelen bűnös asszonnyal. Mária Magdolna Magdalából, egy kis halászfaluból származott, és a XII. század óta július 22-én ünnepli a nyugati egyház. Nem tudjuk, mikor s miként találkozott Jézussal, csak Lukács és Márk jegyzi meg, hogy Jézus hét ördögöt űzött ki belőle. A közvetlen tanítványi körhöz tartozott, és egészen a kereszt tövéig elkísérte Isten Fiát. János szerint látta az Urat halála után, és hírül vitte az apostoloknak feltámadását. A legenda szerint Dél-Franciaországba ment remetének. Egy barlangban élt, és harminc esztendőn keresztül csak az Oltáriszentséggel táplálkozott, amelyet angyalok hoztak neki. Utolsó órái is az Eucharisztia tiszteletében teltek: áldozás után, széttárt kezekkel halt meg az oltár előtt.
