Az Esztergomi Keresztény Múzeum kincsei: Szent Ansano

Korabeli írásos dokumentumok hiányában néhány szóban is összefoglalhatjuk Ansano életét. Mártírunk a III-IV. század fordulójának egyik szentje, aki Siena lakosságát ismertette meg az örömhírrel. A már ifjúkorában keresztény hitre tért Ansano feltételezhetőleg 284-ben született, gazdag patríciuscsaládból. A századfordulón feljelentették, de fogságából elmenekült. Legendája szerint egy angyal vezette Siena városába. Relikviái jól számon tarthatóak: bal kezét a 303-as vagy a 304-es december elsejei lefejezésének is helyet adó Dofana városának dómjában, jobbját Sienában, fejét Arezzóban őrzik.

A képen Ansano sienai polgárokat keresztel (hármasával) a városfal előtt, a városból kifelé vezető úton. A tömeg türelmesen várakozik, csak a soron következők kezdenek el készülődni. Táblánk festőjének a sienai Giovanni di Paolót (1400-1482) tekinthetjük, akinek a később Londont is megjárt alkotását Ipolyi Arnold szerezte meg a kölni Ramboux-gyűjteményből. A világban sokfelé (Párizsba, Firenzébe, Londonba és Esztergomba) szétszóródott szétfűrészelt predella Ansano életének még két másik jelenetével is foglalkozik: olajba főzésével és lefejezésével. Az esztergomi festmény bizonyára Giovanni di Paolo késői korszakában készült, amikor a művész már maga mögött hagyta Taddeo di Bartolo és Gentile da Fabriano hatását.

A vértanút egy másik mű, egy háromrészes házioltár is ábrázolja. Ennek középső képén Máriát a kis Jézussal, bal szárnyán fent szentünket, lent Remete Szent Antalt, jobbra fent Sienai Szent Bernardint, lent Assisi Szent Ferencet láthatjuk. A mű – noha származását és a leltári számát tekintve követője az előbb tárgyaltnak – sokkal rosszabb, rongáltabb állapotban van. Festője is kérdéses, a régebbi katalógusok ugyancsak Giovanni di Paolo korai munkái közé sorolják.