Az értékközpontú, eredményes oktatásért
Fotó: Merényi Zita

 

A rendszerváltozás előtt az ateista ideológia uralta a közoktatást. 1989 után aztán megnyílt az iskolaválasztás lehetősége, s ennek eredményeként 1997-ben már szükséges volt létrehozni a katolikus közoktatás országos központi szakmai bázisát, a KPSZTI-t, amelyet 1999-ben az állam is pedagógiai intézetként ismert el. A jelenleg Katolikus Pedagógiai Intézet (KaPI) néven működő húszéves intézmény vezetőjét, Tokár Imre János ferences szerzetest a hazai katolikus közoktatás feladatairól kérdeztük.

Két évtized elteltével módosultak-e az intézmény alapfeladatai, változtak-e a hangsúlyok, vagy a KaPI (volt KPSZTI) küldetése ma is ugyanaz, mint húsz évvel ezelőtt?

– Az intézet 1997-es alapításakor megfogalmazott küldetés, ami a katolikus oktatási intézmények szakmai-pedagógiai támogatását jelenti, lényegét tekintve nem változott. Az intézmény a katolikus köznevelés szereplőit kívánja szolgálni a kezdetek óta. Ebben a folyamatban hangsúlyos részt kapott a 2002 és 2013 között működtetett komplex intézményellenőrzés, amely az iskolafenntartók munkáját segítette. A fenntartók igényeinek szolgálata mellett az alapítás óta biztosítottuk az intézményvezetők számára nagyon hasznos tanügyi­gazgatási tájékoztatást.
A katolikus iskolákban dolgozó pedagógusokat a minden tárgyat érintő tantárgygondozáson túl rendkívül széles spektrumú képzési kínálattal láttuk el, hogy megfelelhessenek a kötelező továbbképzés kötelezettségének.
Emellett természetesen változott az intézet konkrét feladatköre, alapvetően bővült az elmúlt két évtizedben, de a küldetés, a katolikus óvodák, iskolák és kollégiumok szolgálata változatlan maradt.

A KPSZTI fennállásának tízéves jubileumán még hallhatóak voltak a társadalomban azok a hangok, amelyek arról szóltak, hogy az egyházi iskolafenntartás a XXI. században korszerűtlen dolog. Mi a helyzet napjainkban? Változott-e ez a szemlélet, vagy ma is kapnak kritikát az egyházi iskolák?

– Az ideológiák gyorsan változnak. Olykor talán megrendelésre is. Fontos, hogy Aquinói Szent Tamással minden időben együtt mondjuk: „Igéd igazánál mi van igazabb!” És természetesen emellett az emberi esendőségre hajló tényezőket sem lehet elhanyagolni.
Ma is tetszenek Kárpáti Imrének, az Anna Frank Gimnázium igazgatójának szavai, amelyek az újrakezdés első évtizede alkalmából, 1999-ben rendezett ünnepségen hangzottak el: „A zsidóság életében mindig nagy jelentősége volt a tanulásnak. Elődeink olyan komolyan vették e parancsot, hogy ha valahol egy új zsidó közösség jött létre, előbb építették meg az iskolát, mint a zsinagógát.”
Évtizedekkel korábban Lénárd Ödön piarista szerzetes 1948-as perében, az utolsó szó jogán elmondott beszédében ugyanígy indokolta a katolikus oktatás védelmében folytatott küzdelmet: „Az iskola az Egyház szemléletében nem is a templom után, hanem a mellett következik. Ebben a harcban az Egyház két fő ütőere közül az egyiknek az elvágásáról volt szó. A legvégső határig is el kellett mennünk.”
Meggyőződésem, hogy minden felkínált lehetőséggel élni kell. Még akkor is, ha hiányosak a feltételeink, ha érnek is bennünket akár rosszindulatú, akár építő jellegű kritikák. Minden kihívás érlel is. A tűzben kipróbált aranyból kiválik a salak – mindaz, ami belőlünk értéktelen és szemét –, és az értékes tovább él. Nem szabad félnünk attól, hogy fáj a megtisztulás. A kritika is minket érlel.
És fontos azt is felidéznünk, amit az Állami Számvevőszék jelentése rögzít: „Az egyházi közoktatási intézményekben a vizsgált tanévekben erkölcsi alapú, értékközpontú, eredményes nevelési-oktatási munka folyt. Az iskolai oktatás és a pedagógusok eredményességét a kiemelkedően jó tanulmányi átlag, a sikeres érettségit és nyelvvizsgát tevők, valamint a felsőoktatásban továbbtanulók száma mutatja. Az egyházi közoktatási intézmények tanulói az országos kompetenciaméréseken magasan az országos átlag felett teljesítettek.”

Rengeteg iskola került egyházi fenntartásba az elmúlt években. Hogyan tudja a KaPI segíteni az intézményeket, kiemelt figyelemmel a minőségi oktatásra és a nevelés hívő, vallásos jellegére?

– Most készülnek a legfrissebb októberi statisztikai összesítések. A 2016. november 29-i adatok szerint a Magyar Katolikus Egyház 289 intézményi központtal rendelkezik. Ebbe óvodák, általános iskolák, gimnáziumok, szakközépiskolák, szakgimnáziumok, művészeti iskolák és kollégiumok növendékei tartoznak bele, nappali tagozaton összesen 122 796 fő. Ezenfelül még esti és levelező tagozaton is folyik a képzés. A pedagógusok létszáma 11 894 fő. A Szeged-Csanádi Egyházmegye külön pedagógiai intézetet működtet, de ebbe őket is beleszámoltuk.
A KaPI feladatrendszerét állami törvények, rendeletek is szabályozzák. Azt a nyolc szakterületet is, amelyek működésünk kereteit teremtik meg: pedagógiai értékelés, tanügyigazgatás, szaktanácsadás – tantárgygondozás, pedagógiai tájékoztatás, pedagógusképzés – továbbképzés, tanulmányi versenyek, tanulótájékoztatás – tanácsadás, valamint a lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók támogatásához kapcsolódó korai jelző- és pedagógiai támogatórendszer működtetése. E feladatok ellátásával, segítésével körvonalazható a minőségi pedagógiai munka támogatása. Az intézmény magas szintű szakmaiságának biztosítéka a kollégák több évtizedes tapasztalata, az elért eredményeik, az évi több száz képzésről érkező visszajelzések és a minőségi munkát igazoló elismerések.
A „hívő vallásos jellegnek” sok összetevője van. Ezt inkább alapnak kell tekintenünk, nem hab a tortán. A hitéletet szolgáló első ember minden iskolában az egyházmegye püspöke. Ő bízza rá az egyes intézményeket lelki igazgatókra, spirituális vezetőkre, akik legtöbbször a helyi plébánosok. És saját egyházmegyéjében a püspök ad megbízást arra is, hogy az egyes iskolákban kik taníthatnak hittant, milyen könyvből, és így tovább.
Természetesen a mi küldetésünk része, hogy a fizikát, a matematikát, a kémiát és az összes többi tantárgyat úgy tanítsuk, a pedagógiai munkát úgy lássuk el, és úgy alakítsuk az ezzel kapcsolatos képet, hogy az a Teremtőre való folyamatos rácsodálkozás legyen a tanár és a diák számára egy-
aránt. Hogy szintézist teremtsen a hit és a műveltség, a hit és az élet között, és a keresztény antropológiára épülő értékrend nyomán az erkölcsi, közösségi és társadalmi normák jelen legyenek világunkban.

A hazai közoktatást érintő jelentős társadalmi, technikai változások alól a katolikus iskolák sem vonhatják ki magukat. Mindennapjainkat egyre erőteljesebben befolyásolja a média és a felgyorsult digitalizáció, ugyanakkor meg­nőtt a csonka családokból érkező gyermekek száma. Az iskola oktató-nevelő munkája új kihívások és lehetőségek előtt áll. Melyek a közeljövő legfontosabb feladatai, és mit tesz ezen a téren a KaPI?

– Minden, pedagógiával foglalkozó intézmény és szakember három dimenzióban dolgozik. A múlt értékeiből a jelen körülmények között a jövő kihívásaira készít elő. Mindhárom egyszerre hangsúlyos. „A múltat végképp eltörölni” indulók harsány hangja ma már nevetséges, a jelenbe soha meg nem érkező ember szintén torzult személyiség lesz, és a csak jövőt álmodók, a virtuális világba bambulók beszűkülése is egyértelmű.
Hála a Jóistennek, az Úr Jézus ma sem mond se többet, se kevesebbet, mint kétezer évvel ezelőtt: „Az igazság szabaddá tesz titeket.” A szíveket, veséket vizsgáló Teremtő előtt folyik az életünk – gyermeké, tanáré egyaránt. Az őszinte, tiszta szónak, az egyenes, hiteles életvitelnek, az értékekre (jóra, szépre, igazra, szentre) fogékony szellemnek van jövője – ebben hiszek. Úgy gondolom, hogy a többi ebből következik.
Nyilván jó, ha van válaszunk a problémákra. Pontosabban fogalmazva: ha rá tudunk kérdezni a dolgok fonákjára. Ma már senki sem szereti a sztereotípiákat, a tutit, a kijelentő mondatokat. Becsületesebb a vessző, a kérdőjel és a három pont. És előtte a hiteles minta!

Hogyan ünneplik a huszadik évfordulót?

– Az ünneplést három pillérre építettük fel. Tavasszal, április 27-én az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rendezésében egy tudományos konferencián mutattuk be az intézet százötven évre visszavezethető történelmi gyökereit, kiemelve az elmúlt húsz év legfontosabb változásait. A tanulmányokat a főiskola kötetben jelentette meg.
Október 6-án Veres András püspök úr, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke vezetésével ünnepi szentmisében adunk hálát a Jóistennek ajándékaiért, azért, hogy a KaPI részt vehet a magyar katolikus közoktatásban. A Szent István-bazilikába, a délelőtt 11 órai szentmisére meghívtuk a püspöki kar valamennyi tagját, az intézményeket fenntartó szerzetes-elöljárókat és az intézményekből több mint hatszáz vendéget. 15 órakor a Nemzeti Színházban folytatódik az ünnepség. Az elmúlt évek kiemelkedő diákszereplőit arra kértük fel, hogy mutassák be kincseiket. A vendégeket Erdő Péter bíboros, prímás atya és Balog Zoltán miniszter úr köszönti. Az előadás szünetében az idei Szent László-pályázatok legjobb képzőművészeti alkotásaiból rendezett árverés lezárásaként átadjuk új tulajdonosaiknak a fotókat, rajzokat, tárgyakat. A pályamunkák értékesítéséből befolyó összeget szegény sorsú fiatalok támogatására fordítjuk az MKPK Pro Paedagogia Christiana Alapítványán keresztül.
Az est végén pedig megajándékozzuk a kedves vendégeket az intézet alapításának 20. évfordulójára készített emlékkönyvvel. Ez a százoldalas kis kötet a történeti összefoglaláson túl a legfontosabb pedagógiai feladatainkat, eredményeinket mutatja be a legfrissebb statisztikai adatok tükrében.