Az Esztergomban a nevét megörökítő szép kápolna azon első épület romjaira épült, amelyben Becket Tamás relikviáit őrizték, 1170-ben történt meggyilkolását követően. A számomra igen kedves, Bretagne-ban lévő Bénodet-templom szintén az ő nevét viseli a XIII. század óta. Milyen üzenete lehet számunkra ma, a XXI. század hajnalán Becket Tamás vértanúságának? Életútjának rövid áttekintése magyarázatot adhat a kérdésre. II. Henrik angol király kancellárja volt. Azért nevezte ki őt 1162-ben erre a posztra, hogy az uralkodói szándék szerint a királyság érdekeinek szolgálatába állítsa az egyházat. II. Henrik szerette volna ellenőrzése alá vonni a papságot, és meg akarta szerezni azt a vagyont, amely addig biztosította az egyház gazdasági és pénzügyi függetlenségét, és így képességét arra, hogy megakadályozza a világi hatalom teljhatalmú uralkodását. Mennyire időszerűnek hangzik ez, ha a világban sok helyen előforduló nemzeti egyházak szenvedésére gondolunk, ideértve számos európai országot, és nemcsak a középkorban! Becket Tamást, az erkölcsi ellenállás jelképét 1170. december 29-én gyilkolták meg a canterburyi székesegyházban. Az egész világon mártírként tekintett Becketet 1173-ban avatta szentté III. Sándor pápa. Nem kerülhetem el, hogy ne gondoljak mindazokra a magyar főpapokra, akik szintén egy embertelen rendszer mártírjaivá váltak egy olyanan időszakban, amikor feledésbe merült a mondás: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.” Ezzel cseng össze több mint nyolc évszázaddal Becket Tamás szentté avatása után az, amit október 31-én hallottunk, éppen Esztergomban, Meszlényi Zoltán püspök boldoggá avatása alkalmából.
