Az én Bibliám

A Károli-féle első magyar bibliafordítás megszületése óta hány és hány vita, harc volt egyházaink közt! Néhány emberöltővel ezelőtt még bűnnek számított, ha katolikus ember református templomba betette a lábát. Vagy legalábbis ezt nevelték kis hittanosokba, akik azóta már ősz nagymamák és nagypapák. Elég lett volna csupán egy századdal előbb születnem, és én is eretneknek számítanék. Hiszen tizennégy éves korom óta ugyanazt a Bibliát forgatom. Egy kis kék ó- és újszövetségi Szentírást, melyet a Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója adott ki.

Tudom jól, hiányzik is belőle néhány ószövetségi könyv, amelyek „a miénkben” szerepelnek. Viszont az is igaz, hogy van benne néhány olyan általam könyvjelzõként is használt kép, melyet néhány református testvér összevont szemöldökkel szemlélne.
Különös kis kevert Bibliám van nekem. Nehezen váltok át a katolikus kiadásra, mert a kék könyv az első Szentírásom. Viharvert, furcsa jószág. Szégyelleném is másnak megmutatni.

Ceruzás aláhúzások, kommentárok vonulnak végig majd mindegyik evangéliumon, virágszirmok tarkítják az Énekek énekét, fényképek a zsoltáros verseit. A Teremtés könyvébe fénymásolat simul: Gy. Szabó Béla fametszete, mely az olvasó Apáczai Csere Jánost ábrázolja. Ézsaiás könyvének lapjai közt egy Jézust és Szent Jánost ábrázoló jeruzsálemi ikon jelzi, melyik fejezetben szerepel „a fájdalmak férfija”. A Királyok első könyve fénymásolt lapot rejt Anselm Grün gondolataival. Lukács evangéliumánál Szent Pál szavait őrzi egy zöld papírdarab református barátnőm kézírásával. A szent szavakba simul szüleim, testvéreim fényképe, kedvesem néhány sora. Máté evangéliuma fölött a Szűzanya képe „őrködik”

A könyv fedelét már szó szerint is csak a Szentlélek tartja, lapjai sárgulóban. Igen, talán nem kellene kincsesdoboznak is használnom egy könyvet. Főként ezt a könyvet nem. De ahogy sorra veszem az apró tárgyakat, tudom, itt vannak a legjobb helyen.
S azt is tudom, könyvben, főként szent könyvben nem illik aláhúzni semmit, beleírni még kevésbé. De ez az élet könyve. S benne van kicsit az én életem is. Viszem hát magammal tizenhat éve mindenhová. S jön velem. Jönnek velem az aláhúzott sorok, a sorokhoz tartozó apró tárgyak, találkozásaim. Emberek: katolikusok, reformátusok, keresők. Jönnek velem. Jönnek. És mi megyünk. Valaki visz minket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..