Ternyák érsek idézte Jézus missziós parancsát: menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot. Ez a parancs ránk is vonatkozik, hirdetnünk kell szavakkal, tettekkel, életünkkel, hogy Jézus örömhíre megérintette a szívünket. Megszólított bennünket, és így részünk lehet Jézus Krisztus életében. A szívünkben rejlő szeretet tesz képessé bennünket, hogy áldozatot tudjunk hozni a családban és a nagyobb közösségben is. Mit hirdet ez a templom, amely összefogással, áldozatokkal, szeretetből épült? Hogy van értelme az életünknek, nem a vak végzet vár ránk, hanem a szerető Isten. Szent Erzsébet is misszionárius volt, aki a leginkább rászorulóknak vitte el Krisztus szeretetét.Kesznyéten Köröm filiája, plébánosa az a Kuklay Antal atya, akinek buzgó szervezőmunkája nyomán július végén Kiscsécs községben is templomot szentelhettek. Most pedig itt készült el, négyszáz év után az első katolikus templom. Nem csoda hát, hogy a környékbeli papság mellett öt református lelkész is jelen volt a szentmisén, és a helyi nyugdíjasklub kórusának dicsérete szólt a szentbeszéd után. A szentmise után Kuklay Antal előbb a község, majd a templomépítés történetéről beszélt. Kesznyéten neve a görög Konstantin szóból ered, Konstantin falva lehetett II. Endre idején, amikor a keresztes háború után a király letelepítette katonáit ezen a vidéken. Konstantin vezér kaphatta lakóhelyéül a falut, s amikor ő letelepedett, akkor avatták szentté Erzsébetet. Nem véletlen tehát, hogy a falu első temploma is az ő tiszteletére épült. A most felszentelt templomot és közösségi házat (egy épület két helyiségéről van szó) belga építőipari szakközépiskolások kezdték építeni. Nemhogy pénzt nem kértek a munkájukért, de az építőanyag árát is a tanárok gyűjtötték össze. Saját költségükön utaztak, és az élelmiszert is hozták magukkal, csupán egy konyhát kértek, ahol megfőzhették az ebédjüket. Körülbelül másfél méter magasságig ők építették a falakat, utána már a hívek és az egri érsekség támogatásával tudták befejezni. Kuklay atya beszélt Erzsébet egy nem különösebben ismert történetéről is, amikor az ispotályban ápolta, etette a betegeket. Nagy tüzet raktak a szolgálók, amely mellett Erzsébet megmosta a koldusok lábát, újra megetette őket, s akkor mondta a címben idézett mondatot: mindig mondtam nektek, hogy az embereket csak boldoggá kell tenni. Ezt a jelenetet örökítette meg Jáger Margit keramikusművész, munkája az új templom homlokzatát díszíti, s emlékezteti a kesznyétenieket a felekezetek fölött érvényes missziós parancsra.
