– Személyes életemet, szakmai jellegű elfoglaltságaimat tekintve ez egy igazán hosszú távú munka. Tizenhat-tizenhét éve foglalkozom vele. A kezdet kezdetén médiafigyelem kísérte a felismerést, hogy itt egy régészetileg ígéretes terepre leltünk. Aztán visszaesett az érdeklődés, a kutatások csöndesebben folytak, de mindig visszatértem ide, amikor sikerült anyagi forrásokhoz jutni. A pécsi Janus Pannonius Múzeum munkatársaként például „távérzékelési módszerek a régészetben” témában dolgoztam egy európai uniós pályázaton. Az egyik célpontunk – ahonnan adatokat szereztünk – ez a lelőhely volt. Légi felvételeket készítettünk, légi lézerszkennelést és egyéb műszeres méréseket végeztünk. Aztán 2013-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem régészeti tanszékével tértem vissza ide, terepmunkára. A hallgatóinkból sikerült egy kis csapatot verbuválni, és még azon a télen kimentünk…
A hírek arról szólnak, hogy ez egy 600-szor 600 méter kiterjedésű, fallal körülvett település lehetett, fórummal, egy 270 méter hosszú, oszlopsorokkal szegélyezett főutcával, tíz nagyobb épülettel, köztük talán főúri (császári) villával, bazilikával, fürdővel… Egy „elsüllyedt” római város a semmi közepén?
– Egyelőre csak feltételezéseink vannak. A korábbi, 1996–2000 környékén készült légi felvételekből bizonyos jelek alapján arra következtettem, hogy egy városi jellegű település lehetett hatalmas épületekkel, utcákkal. Akkor írtam is róla. Most, hogy „belementünk”, és földradaros, magnetométeres felméréseket végeztünk, illetve részleteiben kezdtük vizsgálni, kicsit átformálódott ez az elképzelés. Nagy üres területek vannak e négyszögben, vagyis, ha városnak indult is, nem épült ki teljesen. Két gondolkodási irány alakult ki. Az egyik elképzelés szerint valami miatt félbemaradt az építkezés. A másik, hogy egy védőfallal körülvett hatalmas villakomplexum lehetett.
Mi derült ki eddig a megkezdett ásatások alapján?
– Több építési periódus különíthető el a területen. Úgy tűnik, hogy e komplexum kialakítása már a Krisztus utáni II. században, vagy legkésőbb a III. század elején megkezdődött. E nagyjából harminchat hektáros területen még csak kis „ablakokat” nyitottunk, egy 5-ször 15, illetve egy 10-szer 15 méteres részt ástunk fel eddig. E „kulcslyukakon” történt betekintések alapján elmondható, hogy két-három átépítés biztosan végbement itt, és a hely története jóval bonyolultabb annál, mint amit annak idején felülről, első megközelítésben láttunk, sejtettünk. Nagyjából a legutolsó építési periódusa világos, a korábbi rétegek nem látszottak, mélyebben vannak. Az, hogy a Római Birodalom történetében ez pontosan hova illik, egyelőre nem mondható meg.
Olvastam, hogy e településszerkezet analógiáit a Közel-Keleten találjuk meg…
– A kaputól a központba tartó monumentális, oszlopsoros főutca a közel-keleti ókori településekre jellemző városszerkezetre utal. A település két központi terét oszlopcsarnok vette körül. Az egyik tér délnyugati sarkába, a főépület féltetős „folyosószakaszába” ástuk bele.
Mi történhetett az egykor itt állt épületekkel?
– Úgy tűnik, a komplexum egyik megásott része nem háborús pusztítás áldozata lett, égésnyomokat például nem találtunk. Valószínűleg magára hagyva dőlt romba. A beomlott tetőről, illetve a beázott oldalfalakról lehullott vakolatokon freskómaradványok vannak. A restaurátorok négy rétegben tárták fel az egymásra borult falfestménytöredékeket. A másik szelvény maradványairól az is feltételezhető, hogy már a római korban elbontották. A IV. század közepére-végére tehető a terület elnéptelenedése és „hanyatlása”.
Milyen típusú falképekről van szó?
– A mennyezetnek és az oldalfalaknak megvolt a sajátos „mintakincsük”. Egy szakaszon jól meghatározható a szőlőfürtök és szőlőtőkék sora-hálózata. Előfordulnak egyéb ornamentikák, illetve geometrikus formák is. Figurális ábrázolást egyelőre nem találtunk, de a szőlőfürtös motívumok mellett még előtűnhetnek emberi alakok is. Az említett folyosó belső alapfalának egy szakaszán a felmenő, lábazati falrész és rajta a festett vakolat is megmaradt.
A kereszténység jelenlétére utal valami?
– A keresztény császárok korából találtunk érméket, de kifejezetten a keresztény kultuszt igazoló tárgyakat vagy konkrét ábrázolásokat még nem.
Beszéljünk egy kicsit a névről. Mi utalt Ioviára, illetve mire enged következtetni az elnevezés?
– Két forrás említi. Az egyik egy római kori útjegyzék, amelynek vonatkozó részeit a kutatók a Krisztus utáni III. század végére keltezik, legalábbis akkoriból származhatnak az utolsó bejegyzések. Ez a Iovia nevű helyiséget Sopianae-tól (vagyis a mai Pécstől) északra harminckét római mérföldre jelöli. S mi körülbelül itt vagyunk. Illetve létezik egy IV. század végi, V. század eleji forrás is, amely ugyancsak itt, Valeria provinciában említi Iovia települést. Távolsági adat, utalás ebben nincs; a dokumentum a ioviai katonai egység parancsnokáról tesz említést. Az első forrás alapján nagyon valószínű, hogy a Brigetio (Szőny) felé vezető országúton található település Ioviával azonosítható. Az említett irány és a távolság is stimmel. Iovia és Herculia helyneveket elszórva találunk a birodalom különböző tartományaiban. Ezeket általában Diocletianus császárhoz kötik, mivel ő viselte a Iovius (jupiteri) melléknevet. Az ő nevében alapítottak és neveztek át katonai egységeket és településeket is. Feltételezhető tehát, hogy a Iovia helynév rá vonatkozik. A későbbi forrás által emített Iovia viszont már a közelben, a IV. század közepe táján felépített nagy belső erődre és az azt őrző katonai alakulat parancsnokára utalhat. Azt feltételezzük, hogy ekkorra a lakosság egy része átköltözhetett, és a név ebben az időben már az erődöt, illetve a mellette lévő települést jelöli.
Mi a hosszú távú terv a „rommezővel” kapcsolatban? Idővel kialakítható lehet itt egy Aquincumhoz vagy Tác-Gorsiumhoz hasonló – nemzetközileg is számon tartott – régészeti park, szabadtéri múzeum?
– Kutatási szempontból nem tudunk évtizedekkel előre gondolkodni, mert a munkák nem központi-állami finanszírozással folynak. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem a fő szponzorunk, és az egyetem egy évre előre garantál forrásokat. Ebből igyekszünk kihozni a lehető legtöbbet. Rövid távú célunk a kutatás folytatása; ez a projekt a Pázmány hallgatóinak egyik tanásatása. Szeretnénk minél több ponton megszondázni a területet. A különböző épületek „találkozásainál” megpróbáljuk elkülöníteni az egyes korszakok építményeit. Ennek jegyében valószínűleg jövő tavasszal nyitunk meg egy újabb szelvényt, illetve befejezzük azt, amin eddig dolgoztunk. Ha az állam meg tudná vásárolni ezt a szántóföldet, az egyrészt megóvná a szántás miatt továbbra is pusztuló maradványokat, másrészt hosszú távon létrehozható lenne itt egy régészeti park. Beépítetlen a terület, technikailag tehát ennek nincs akadálya. Egy markáns turisztikai koncepcióra lenne szükség ahhoz, hogy működtethető legyen egy ilyen létesítmény, mert a közlekedési útvonalaktól, a turisztikailag kiemelt helyszínektől, illetve a Balatontól is viszonylag távol esik a terület. De igazán vonzó célpont lehetne ebben az egyébként nem túl látogatott régióban. A leletek alapján mindenképpen látok benne fantáziát. Unikális hely volt, birodalmi szinten is.
