Gyerekként, fiatalemberként hívta fel magára a figyelmet őszinte, tiszta, erős tónusú, élénk színű képeivel. Autodidakta festő, akinek munkái az idő múlásával egyre messzebb és „mélyebbre” jutnak. Vollein Ferenc története és művészi útja a Balaton-felvidékről indult…
– Balatonfüredi származású vagyok, Veszprémben születtem, Badacsonytomajon élek. Nem véletlen, hogy a tájképek, a balatoni és a toszkán témájúak is vonzanak. Az olvasásélményeimből fakadóan azonban kilenc-tíz éves koromtól elsősorban szakrális témák, az ó- és újszövetségi hagyományok foglalkoztatnak. Megfestettem már Mózest, Juditot, Ezékiel próféta látomását, a Szent Családot, a pásztorok imádását, a menekülést Egyiptomba, az apokalipszis lovasait, több Madonnát és az angyali üdvözletet is. Magyar történelmi események és személyek, írók és költők ábrázolásai is szerepelnek a témáim között. Szent Istvánt és Imre herceget ábrázoló olajképeimet pünkösdkor adták át és áldották meg az aszófői Szent László-plébániatemplomban; a főbejáratnál kaptak végleges helyet. Rendkívüli megtiszteltetés számomra, hogy az alkotásaim egy hazai templomba kerültek, Udvardi Erzsébet Kossuth-díjas festőművész alkotásainak társaságába.
Lépjünk vissza az időben. Az eddig elért eredmények, illetve a visszajelzések tükrében hogyan definiálná alkotói világát?
– Akkor egy rövid bemutatkozás: tizenkilenc éves ifjú alkotó vagyok; már vagy tíz éve foglalkozom komolyan és elmélyülten a festészettel. Harmincnyolc önálló kiállítás és három képzőművészeti kiadvány is áll már mögöttem. A Tündérország 2016-ban, az ünnepi könyvhétre jelent meg, ott dedikálhattam. Harminc hazai, illetve nemzetközi képzőművészeti alkotópályázaton indultam, rangos helyezéseket értem el, díjakat nyertem, sok első helyezést. Számos alkotásom megtalálható rangos hazai és nemzetközi köz- és magángyűjteményekben, így például a Völgyi–Skonda Kortárs Gyűjteményben és Japánban, Toyamában, a Gyermekművészeti Múzeumban. A művészetemet az avantgárd egyik irányzatához, a naiv iskolához sorolják, de nagyon megérintett a reneszánsz is. Neves művészek megtanítottak a festészet alapjaira, de önképzéssel jutottam el idáig. Tudom, hogy nem lesz könnyű dolgom. Eddig gyerek-, majd kamasz művészként tartottak számon a legjobbak között itthon és külföldön, most már a felnőttek között kell bizonyítanom. De nem ijedek meg a kihívásoktól. Érzek magamban annyi erőt és tehetséget, hogy ezután is sikerrel járhassam a magam útját.
Kik hatottak Önre?
– A klasszikusok közül kiemelném
Giottót, aki a kompozícióival és Botticellit, aki a színeivel és az eleganciájával tett rám mély benyomást. Csontváry Kosztka Tivadar ugyancsak elsősorban a színeivel és merész fantáziájával fogott meg. De Paul Gauguint és Henri Rousseau-t is szeretem, és nagyon tetszenek a kolumbiai Fernando Botero képei. A kortárs magyar művészek közül talán Somogyi Győző áll a legközelebb hozzám. De hozzátenném, már azelőtt alkalmaztam a szakemberek által egyedinek tartott színeimet és formavilágomat, hogy megismertem volna a munkáit. Nem tartom magam modern festőnek, nem is szeretnék az lenni. Riasztanak a nonfiguratív ákombákomok, a sötétszürke és a barna színek. A posztmodernt nagy átverésnek tartom. Én tiszta színekkel dolgozom, ha keverném őket, kifakulnának.
Olaszországban tanulmányúton járt. Mi ragadta meg leginkább az itáliai tapasztalatokból?
– Velencében különösen a Dózsepalota nagy tanácsterme, a Sóhajok hídja, a velencei festőiskola képviselői a Gallerie dell’Accademiában; Firenzében, az Uffiziben a középkori és a reneszánsz gyűjtemény; Rómában pedig a Galleria Borghesében és a Capitoliumi Múzeumban kiállított alkotások. De életem egyik legmeghatározóbb élménye az volt, amikor 2016. október 12-én, az általános kihallgatás keretében találkozhattam Ferenc pápával. Úgy éreztem, árad belőle a jóság, a tisztaság. Rendkívül karizmatikus egyéniség. Átadhattam neki a Szent Márton megkereszteli édesanyját című olaj-vászon festményemet, amely így bekerült a Vatikáni Múzeum gyűjteményébe. Büszke vagyok rá, meghatott, hogy alkotói tevékenységemre megkaptam a pápa áldását. Örülök, hiszen engem elsősorban az élő Isten érdekel. Mindig őt igyekszem megmutatni a képeimmel, felidézni az általa teremtett világ szépségét.
Várhatóan mivel telik a nyara?
– Kiállításom idén már nem lesz, de a nyár folyamán szeretném megfesteni Szent László két legendáját, a korábbi képeimhez képest nagyobb, 150-szer 200 centiméteres méretben. A tervek szerint ezek is az aszófői Szent László-templomba kerülnek nyár végén, de lehet, hogy karácsonyra, és a főoltár oldalán kapnak majd helyet.
