Az életre és hitre nevelés helye

A rendalapító szentté avatásának évében, 1934-ben érkeztek Balassagyarmatra a szaléziak. Letelepedésüket több helyi kiválóság egyengette. Elsőnek Jeszenszky Károly esperesplébános nevét kell megemlíteni, aki a város hitéletének fellendítése érdekében egy szerzetesrendet szeretett volna megnyerni Balassagyarmat számára. Tervének fokozatos megvalósítását az I. világháború után a Szent Imre Fiúárvaház megnyitásával kezdte, ahol mintegy harminc hadiárva részére biztosított új otthont. Az 1924-ben üressé vált régi csendőrlaktanya alkalmas helynek bizonyult erre, és Jeszenszky Károly utánajárására az épületet megkapták árvaház céljára. Elérkezett a következő lépés ideje, hogy a ház irányítását egy szerzetesrendre bízzák. Az esperes választása a Szalézi Szent Ferenc Társaságra esett, 1932-ben meg is kezdte a tárgyalásokat Plywaczyk Szaniszló akkori tartományfőnökkel. Amikor Jeszenszkyt esztergomi kanonokká nevezték ki, a tárgyalásokat utóda, Kray Pál folytatta.
Az első szalézi atyák – Hollinger István és Wagner Antal – 1934. augusztus 20-án érkeztek Balassagyarmatra. A város lakossága a vasútnál zászlókkal, fúvószenekarral várta a szerzeteseket, és diadalmenetben kísérte őket a Szent Imre Fiúárvaházba. A balassagyarmati lett a tizedik szalézi ház Magyarországon. Elmondhatjuk, hogy a szaléziak letelepedése elsősorban Jeszenszky Károly lelkesedésének és a város szülöttének, Trikál Józsefnek, a Pázmány Péter Egyetem tudós tanárának, majd rektorának köszönhető. Trikál József bőkezű adománya lehetővé tette, hogy a szaléziak átvegyék az árvaházat, és az eddig csak harminc árvának helyet biztosító csendőrlaktanyát átalakítsák egy nyolcvan fő befogadására alkalmas középiskolai internátussá. Emellett arra is lehetőség nyílt, hogy megszerezzék a két szomszédos telket és lakóházat, ahol helyet kapott a konviktus és az oratórium, majd a templom is. Mivel az árvaházban nem volt kápolna, már az első napokban megfogalmazódott a templomépítés gondolata. Még ugyanebben az évben megalakult a Templomépítő Bizottság, és alig egy év múlva, 1935. szeptember 8-án Trikál József megáldotta a Magyar Szalézi Tartomány első (és azóta is egyetlen) Bosco Szent János tiszteletére épült templomát. A város akkori vezetői és a hívek felismerték a szalézi rend balassagyarmati jelenlétének fontosságát, és jelentős támogatással juttatták ezt kifejezésre. A főoltárkép, melyet Márton Lajos festett 1936-ban, mindenkit lenyűgöz, aki betér ide; úgy tartják, a maga nemében egyedülálló Európában. Együtt látható rajta a Segítő Szűz és Don Bosco, vidám gyerekekkel körülvéve.

A templom, az oratórium és a fiúkollégium áldásos tevékenységet folytatva működött a városban egészen a rendek működésének betiltásáig és a szaléziak elüldözéséig. De a negyven év szétszórattatás sem irthatta ki a helyiek lelkesedését: 1988-ban a balassagyarmati szalézi munkatársak közül négyen felkeresték P. Pásztor János akkori tartományfőnököt Újpesten azzal a kéréssel, hogy küldjön hozzájuk ismét szaléziakat. Pásztor atya később megvallotta: „Nem akartam Balassagyarmatra küldeni rendtársakat, de annyira meghatott a munkatársak küldöttsége, hogy mégis megtettem.” 1992-ben megtörtént a ház újraalapítása, már P. Havasi József tartományfőnöksége alatt. A kibővített rendház jelölteknek adott otthont az újraindulás kezdeti éveiben. Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek a Don Bosco-lelkészséget 1992. január 1-jével plébániai rangra emelte, és az új plébánia első plébánosává P. Vendrey Gábor szalézi atyát nevezte ki. Az intézet igazgatója P. Halász István atya volt.

1997 óta a rendház és az oratórium mellett egy százötven férőhelyes kollégiumot is működtetnek a szaléziak. Befogadnak minden diákot, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül. Otthonra találnak itt a tehetségesek és tanulmányaikban elmaradottak egyaránt. Felvállalják a tanulási és magatartási zavarokkal küzdő fiatalok nevelését is. Beer Miklós váci megyés püspök nagylelkű anyagi támogatása, valamint P. Havasi József és a helyi hívek adománya lehetővé tette az oratórium átépítését és korszerűsítését. A munkálatokat 2006-ban kezdték, Beer Miklós 2007. január 20-án áldotta meg az épületet, amelynek dinamikus működése P. Hartai Gábor szalézi oratóriumvezető, majd igazgató-plébános nevéhez fűződik. Az oratórium épületében helyet kaptak az elsőáldozási és a bérmálási felkészítők, itt tartják a rendszeres ministránsfoglalkozásokat, az animátorképzőket, havonta karizmatikus imaórák vannak, a rózsafüzér-társulat tagjai rendszeres imaórákat tartanak. Péntekenként délután az oratóriumi játékokat az úrangyala imádság, egy ének és néhány buzdító esti gondolat teszi még szebbé. A fiatalok életre és hitre neveléséhez elengedhetetlen egy olyan közösség, amelyhez örömmel csatlakozhatnak, ahol társaikkal önfeledten, szabadon elbeszélgethetnek, ahol meghallgatják őket – és erre valóban tökéletes hely a szaléziak Don Bosco Oratóriuma Balassagyarmaton.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..