Balog Zoltán államtitkár mint lelkész hangsúlyozza: bizalmatlanság által uralt világunkban öröm tudni, hogy mi, a keresztény egyházak „kétezer éve ismerjük egymást”. Együttműködésünk kötelesség, de a közös hagyomány biztos alapot is ad hozzá. Az állam pedig, ha az egyházak társadalmi gondokkal kapcsolatos segítőkészségét tapasztalja, szívesen segíti munkájukat.
Bölcskei Gusztáv református püspök mintha ott folytatná, ahol az államtitkár abbahagyta: arra figyelmeztet, hogy az egyházak közötti szorosabb együttműködés elodázására már nincs lehetőség. Az ökumenikus közeledés erősítésére van szükség, hogy a keresztény egységre törekvés ne maradjon többé írott malaszt. A szakkollégiumi hálózat létrehozásával ez most összekapcsolódik azzal az igyekezettel, hogy a magyar egyházak egyre inkább otthonná akarnak válni a cigányok számára.
Gáncs Péter evangélikus püspök Csermely Péter hálózatkutatót idézi, aki szerint a keresztény közösségek együttműködő emberek szigetei az együttműködésre képtelen emberek tengerében. Most, a kollégiumi hálózattal bizonyíthatjuk, hogy csakugyan így van. Szerencsére ez nemcsak emberi összefogás, hanem felső tartószála is van: mind a Mester missziói parancsának engedelmeskedünk – hangsúlyozza.
A beszédek után Baranyi Réka, a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Intézet és a görögkatolikus roma szakkollégium diákja Bach d-moll partitáját játssza el hegedűn. A szakkollégium által támasztott pluszkövetelményeket nem tehernek érzi – mondja, amikor a műsor után megkérdezem –, hanem annak lehetőségét látja bennük, hogy tartalmasabban töltheti majd a szabadidejét. És abban bízik, hogy a szakkollégium hozzá fog járulni az előítéletek enyhüléséhez.
Az évnyitó után „családi fotózásra” állnak össze a debreceni református, a nyíregyházi evangélikus, a miskolci és a budapesti kollégiumok diákjai és tanárai. A tanárok közt felfedezem Simon János politológus-szociológust. Politológiát fog tanítani Kispesten, mondja el. Öt éve ő kezdeményezte a Dokfilmfeszt roma filmfesztivált, amelyen középiskolások alkotásai versenyeznek. A cigányság gondjai kutatóként már sok éve foglalkoztatják, hátrányos helyzetű roma diákjait Miskolcon is, Budapesten is gyakran segítette pluszórákkal. – Mi tette az átlagnál érzékenyebbé a romák ügyével kapcsolatban? – kérdezem. Szülei annak idején „örökbe fogadták” egy nehéz sorsú cigány osztálytársát, akinek beteg volt az édesanyja. Ez azt jelentette, hogy a fiú velük reggelizett, iskola után pedig náluk töltötte a délutánt, és a két gyerek együtt írta meg a leckét. Az általános iskola befejezése után elágaztak az útjaik, de tíz-tizenöt évvel később hallotta, hogy szakmunkás lett egykori tanulótársából.
A következő félórát a debreceni Wáli István Református Cigány Szakkollégium igazgatónőjével, Uhrin Anikóval, lelkészével, Tóth Józseffel és egyik diákjával, a negyedéves lelkészhallgató Balogh Róberttel töltöm. – Óriási öröm volt a felvételiztetés során tapasztalni, hogy mennyire tehetséges diákok jelentkeztek – mondja az igazgatónő. A szakkollégium legfontosabb szerepét a társadalmi párbeszéd előmozdításában látja, teszi hozzá. – Roma értelmiség eddig is létezett már – kapcsolódik a beszélgetésbe a teológushallgató –, de a tagjai gyakran megtagadják roma identitásukat. A roma szakkollégium hozzájárulhat, hogy egyre többen vállalják cigányságukat és magyarságukat egyaránt. A bibliai alapok pedig azért fontosak, mert nélkülük minden társadalmi-szociális próbálkozás csak részleges sikerrel járhat, nem segíthet hatékonyan a gyökértelenséggel, sehova sem tartozással szembeni küzdelemben. – Jézus egymásnak adott, egymás gondjaira bízott bennünket. Igyekezni fogok a szakkollégium diákjainak minél hitelesebben átadni a hitet, amit egykor én is kaptam – mondja végül Tóth József gáborjáni és szentpéterszegi lelkész, aki hetente három napon át lesz a kollégiumban.
Amikor befejezzük a beszélgetést, már egyedül vagyunk a teremben. Nemsokára megtudom, hogy a kollégisták és az ünnepség résztvevőinek egy része a kertben ebédel. A sorára váró Forrai Tamás jezsuita rendfőnök későbbre halasztja az ebédet, és hellyel kínál. – 2002 és 2008 között zajlott le a Horánszki utcai épületegyüttes visszaadása. Az épületegyüttes felújítása és a jezsuita rendhez kapcsolódó körülbelül huszonöt csoport beköltöztetése kezdettől összekapcsolódott a szociális programunkkal. A Szent Ignác Kollégiumot is a Horánszki utcába költöztettük. A sok megoldatlan társadalmi probléma közül melyik lehetne az, amelynek terén a legkompetensebben segíthetnénk? – kérdeztük magunktól. – A roma szakkollégium megalapításával és a szakkollégiumi hálózatba kapcsolódásunkkal, úgy érzem, sikerült jó választ találnunk.
Fotók: Kissimon István
