Az egységet építve

A Földközi-tengeri szigeten a kereszténység hirdetése már az apostolok korában elkezdődött. Szent Pál első missziós útján Barnabással együtt érkezett Ciprusra. A IV. századtól az egyház folyamatosan jelen volt a szigeten. Az 1054-es egyházszakadás után az ortodox, keleti kereszténység vált meghatározóvá. Ciprus mai vallási megoszlása a nemzetiségi különbségeket tükrözi. A közel nyolcszázezres népesség nyolcvan százaléka görög ortodox vallású, tizennyolc százalék pedig muzulmán. A katolikusok aránya 1,7 százalék. Szervezetileg a jeruzsálemi latin patriarchátushoz tartozik. Ciprus a Vatikánnal diplomáciai kapcsolatban áll. Az ország 1960-ban lett független köztársaság. Az északi, kisebb török közösség 1963-ban elszakadt a görög többségtől. Ciprus velünk egyszerre lett az Európai Unió tagállama, a török rész kivételével. II. Krizosztomosz ortodox érsek-prímás 2007 júniusában hivatalos látogatást tett a Vatikánban. A ciprusi görög ortodox egyházzal való ökumenikus kapcsolatra jellemző, hogy ekkor XVI. Benedek „kedves testvérének” szólította az érsek-prímást. „Ön nem egyszerűen csak azért jött Rómába Ciprusból, hogy előzékeny ökumenikus gesztust tegyen – mondta a találkozón a pápa. – Hanem azért, hogy világosan leszögezze az imádságban való állhatatosságot.” Arra buzdított, folytatni kell a teológiai párbeszédet a katolikus és az ortodox egyház összessége között. „Hatalmas munka vár ránk, amely túlmutat az emberi képességen, ezért tehát hagyatkozzunk mindenekelőtt az imádság erejére.” A Szentatya ciprusi látogatásának fontos eseménye lesz, amikor Nicosiában átadja a közel-keleti egyházak főpásztorainak a Püspöki Szinódus október 10-től 24-ig Rómában megrendezendő rendkívüli ülésének munkadokumentumát. Az ülés megtartását Louis Sako iraki érsek kérésére tavaly határozta el a Szentatya az afganisztáni, ciprusi, iráni, iraki, izraeli, jordániai, líbiai, szíriai és törökországi keresztény közösségek helyzetéről. A szinódusi ülés mottója: „A katolikus egyház a Közel- Keleten: közösség és tanúságtétel. A hívők sokaságának egy volt a szíve-lelke.” Erősíteni és biztosítani kívánják a Közel-Keleten élő keresztények önazonosságát, és újra akarják éleszteni a helyi egyházak közötti szeretetközösséget.