Régi tapasztalat, hogy a média szakembereit nem sokra becsülik. Sokan gondolkodnak úgy: „Ilyen cikkecskét vagy kérdezősködést magam is megcsinálok. Mi volna ebben a hivatás? Miféle szakmai tudást, tehetséget kíván ez a munka?” Egyházi részről pedig az az elvárás a kísértés, hogy a média legyen a templomi liturgia, a homília, az imádságok közvetítője. Akkor jár helyes úton, gondolják. Mintha a sajtó akkor volna jó keresztény, ha a templomi, papi tevékenység közvetítője lenne.
Érdemes megfontolni, amit a tapasztalt bécsi professzor, Maximilian Gottschlich, a publicisztikai és kommunikációtudományi intézet vezetője mondott nemrég az egyház és a média viszonyáról. Arra figyelmeztet, hogy „a médiának a társadalmi kommunikáció eszközeként való értelmezése idejét múlta, mert nem eszközökről van szó, melyeket bizonyos cél elérése érdekében, például a hit terjesztésére lehet alkalmazni.”
A nyomtatott és az elektronikus sajtó sokkal inkább az emberek spirituális igényeit tükrözi. „Nem a tájékoztatás válságát tapasztaljuk, hanem az értelmezés válságát – mondja a professzor –, mivel az információk özönét sokszor nem tudjuk feldolgozni, értelmezni.” Tele vagyunk hírekkel, de nem értjük ezeket.
Az egyháznak éppen ezért feladata az is, hogy hitelesen, párbeszéd folyamatában nyújtson segítséget a hír igazságának megragadásához. Az egyháznak „átláthatónak” és így hitelesnek kell lennie – fogalmaz Gottschlich. Ez megakadályozza, hogy a média „szociológiai torzképet” rajzoljon róla. Az „átláthatóság” azt is jelenti, hogy a negatív híreket is kész közölni. Erre jó példát ad Ferenc pápa.
A média imanapján a bécsi professzor meglátásai is segíthetnek minket fohászt mondani azokért, akik a katolikus és más médiumok munkatársai. Kérjük, hogy legyenek a korrekt tájékoztatás, a színvonalas és tanulságos szórakoztatás szakemberei s a társadalmi közösség építői.
