Fotó: Lambert Attila
Ellen Bos, az Andrássy-egyetem rektorhelyettese köszöntőjében elmondta, hogy ez a konferencia egy többéves rendezvénysorozat záróeseménye. A szervezők célja az volt, hogy elősegítsék Magyarország legfontosabb társadalompolitikai kihívásának megoldását, támogatva a szakemberek, a politikusok és a civil társadalom párbeszédét.
Fixl Renáta, a Hanns Seidel Alapítvány képviselője megnyitóbeszédében arra emlékeztetett, hogy a rendezvénysorozatot 2014-ben indították a roma kisebbség társadalmi beilleszkedésének elősegítése érdekében.
Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Cigánypasztorációs Bizottságának vezetője felszólalását egy történettel kezdte. Egy roma gyerek odament egy paphoz, és megkérdezte: „Atya, mit vétettem, hogy az Isten cigánynak teremtett engem?” Sok cigány ember úgy érzi, hogy származása bélyeg, amelyet nem tud lemosni, s roma mivoltát hátrányként, szenvedésként, veszteségként éli meg. Pedig minden ember Isten képmása, mindenki a teremtő emlékműve. Egy másik történet szerint egy albérletben lakó roma fiatalember karácsonykor egyedül volt, mert nem tudott hazamenni. Az egyik keresztény közösségben egy asszony úgy gondolta, meghívja őt a saját családjához. A fiú nagy izgalommal készült, nem tudta, hogyan fogadják majd. Félelmei azonnal elmúltak, amikor látta, milyen nagy szeretettel veszik körül. A vendégség végén a házból kilépve azt érezte, hogy minden régi seb és megbélyegzettség hirtelen semmivé vált. A kereszténység mindenkinek – így a romáknak is – Istent és a felebarát szeretetét kínálja fel.
Mindenki úgy tud egész emberré válni, ha nem kell szégyellnie a gyökereit. A romák keresztény integrációja, felzárkóztatása három oszlopon nyugszik: ez az oktatás, a munkahelyteremtés és a szív, vagyis az evangélium átadása.
Magyarország legszegényebb részei azok a területek, ahol a cigányság él – mutatott rá a püspök. – Romának születni annyit jelent, hogy valaki a nyomorba és a kilátástalanságba születik. Létszámuk rohamosan nő, így helyzetük egyre nagyobb problémát jelent. Nagy részük munkanélküli, kétharmaduk krónikus betegségben szenved.
Székely János hangsúlyozta: az Egyház hatszáz éve foglalkozik a cigányság problémáival. Magyarországon minden egyházmegyében vannak romapasztorációs referensek. A magyar Egyház számára a papság és a hitoktatók képzése is fontos – minden kispap tanul romológiát a szemináriumokban. A Boldog Ceferino Intézet – amelyet az MKPK hozott létre – cigány vezetőket képez. A romapasztorációs munkatársak feladata elsődlegesen a közösségszervezés. Ennek első helyszíne az otthon, hiszen a romák nehezen indulnak el a templomba. A romapasztoráció alapja, hogy vegyes – cigány és nem cigány – csoportok működjenek mindenhol. Természetesen szükség van olyan alkalmakra is, amikor csak ők vannak jelen, amikor a maguk módján tudják átélni a hit ajándékait. A Sója Miklós Nyitott Ház Szövetség egy harminckilenc közösségi házat összefogó hálózat, amely abban segít, hogy minden roma fiatal elvégezze a nyolc osztályt. „A romapasztorációnak ugyanakkor az az elsődleges feladata, hogy átadja Krisztust, mert a cigányság legnagyobb esélye Jézus Krisztus” – zárta előadását a szombathelyi megyéspüspök.
Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita előadásában azt emelte ki, hogy minden görögkatolikus egyházmegyében vannak cigánypasztorációs központok: így Hodászon, Rakacán és Hajdúdorogon is. Sója Miklós (1912–1996) – aki Hodászon volt lelkipásztor – munkássága azért kiemelkedő, mert a hit, az oktatás és a munka hármasságára épülő pasztorációja a későbbiekben mintává vált. Hodászon épült meg Európa első cigány temploma; Sója Miklós fordította le cigány nyelvre Aranyszájú Szent János liturgiáját.
A Görögkatolikus Egyház minden esztendőben tart cigánybúcsút Máriapócson, valamint Hodászon, Kántorjánosiban, Tuzsér községben és Máriapócson cigánypasztorációs intézményeket működtet. A romák oktatását szolgálja a szolnoki Szent Tamás-iskola, a nyíregyházi Huszár-telepen működő Sója Miklós-iskola, valamint a homrogdi Szent Gergely- és a rakacaszendi Szent Miklós-iskola. A romák integrálásában lényeges a karitatív tevékenység és a szociális földprogram is, de a legfontosabb mégis a személyes kapcsolat.
Farkas Anikó a Magyarországi Református Egyház romapasztorációját bemutatva elmondta, hogy a reformátusok már az 1567-es debreceni zsinat óta foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Stratégiájuk alapja a megbékélés, az egészség, a reménység, a gyülekezeti cigánymisszió, a bibliaórák és a közösségépítés.
Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház zsinatának elnök-püspöke a Szentírást idézte: „Mert ő a mi békességünk, aki a két népet eggyé tette, és a közöttük lévő válaszfalat, az ellenségeskedést lebontotta saját testében” (Ef 2,14).
A romák Isten elől elrejtettek. Napjainkra a szegénység, a cigányság és az áldástól megfosztottság összekapcsolódott. Az Evangélikus Egyház a szociális és a missziós munka mellett az oktatásra is nagy hangsúlyt helyez.
Pataky Albert az Evangéliumi Szabadegyházak Szövetsége részéről azt emelte ki, hogy a többségi társadalom előítéleteit is le kell bontani. Sörös Iván, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Gyermekesély Főosztályának vezetője a társadalmi felzárkóztatás gyakorlatát ismertetve a Biztos Kezdet Gyerekház szolgálatról elmondta, ezekben az intézményekben a három év alatti gyermekek és szüleik kapnak segítséget, a tanodaprogram pedig a társadalom perifériáján élő gyermekeket célozza meg. A tanoda több mint iskola, mert a közösségépítésre, a kultúraszervezésre és a szociális segítségnyújtásra is lehetőséget biztosít.
Maria Macher a berlini Simeon Diakónia munkájáról szólt. Elmondta: Berlin Neukölln negyedében sok hátrányos helyzetű él. A Stadtteilmütter programmal elsősorban az anyákat igyekeznek megszólítani, így próbálják javítani a gyerekek tanulási esélyeit.
Manuela Horvath a Kismartoni (Eisenstadt) Egyházmegye romapasztorációs tevékenységét ismertetve az emlékezetkultúra fontosságára hívta fel a figyelmet.
Langerné Victor Katalin társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkár azt emelte ki, hogy napjainkban tizenegy roma szakkollégium működik Magyarországon. Tavasszal megalakul egy szakkollégiumi tanács, amelynek feladata az intézmények minősítése, s ezáltal a minél magasabb szintű munka biztosítása lesz.
A konferencia délutáni részében bemutatkoztak a magyarországi roma szakkollégiumok, többek között a budapesti Jezsuita Roma Kollégium és Szakkollégium; a debreceni Szent Miklós Görögkatolikus Roma Szakkollégium, valamint a miskolci Görögkatolikus Cigány Szakkollégium is.
Az intézmények hallgatói és vezetői tevékenységüket ismertetve hangsúlyozták, hogy az ösztöndíjak, a nyelvtanulás lehetősége és a képességek fejlesztése a hallgatók tanulását és társadalmi szerepvállalását segítik. A közösségi szolgálat, a kutatás, a tudományos munka támogatása és az egyéni fejlesztés mellett az is fontos, hogy a diákok részt vegyenek a középiskolások mentorálásában. A „keresztény roma szakkollégium” azt jelenti, hogy ezekben az intézményekben keresztény elköteleződésű, erős identitással rendelkező fiatalok magas szakmai tevékenységet folytatnak egy élő közösségben. Céljuk egy keresztény roma értelmiségi réteg kialakítása.
A rendezvény a Donau-Institut, az Internationales und Interuniversitäres Netzwerk Politische Kommunikation, valamint a Hanns Seidel Alapítvány szervezésében valósult meg.
