Már fiatalkorától tisztán látta azokat az ellentmondásos helyzeteket, amelyekben az egyház élt, s amelyek a történelmi erők hullámzása folytán az emberek tudatát is befolyásolták. A sztálinizmus vele sem óhajtott őszinte párbeszédet folytatni. Személyét olyan akadálynak tekintették, amelyet el kell távolítani az útból. „Ezzel szinte tanúságot tettek arról, hogy ők is tisztában vannak a halk szavú, tudós segédpüspök hitével, hűségével és következetességével” – mondta a bíboros.
Ma, amikor hazánkban csökken a népesség, az elöregedés és elfáradás jelei mutatkoznak, az élet számos nehézségével kell szembenéznünk, halljuk a vitákat, a feszült érzelmek megnyilvánulásait, nagy szükségünk van Boldog Meszlényi Zoltán püspök közbenjárására. Ha megújítjuk „bizalmunkat a gondviselő Istenben, szeretetünket Jézus Krisztus iránt, minden körülmények között értelmes és értékes lesz az életünk” – emelte ki a főpásztor.
Meszlényi Zoltánt 1950-ben tartóztatta le Esztergomban az ÁVO, majd Kistarcsára vitték. Fogva tartása alatt brutálisan bántalmazták, fogdájának ablakát hidegben is nyitva tartották. A megpróbáltatásokat nem bírta elviselni, a Mosonyi utcai kórházba már csak a holtteste érkezett meg 1951. március 4- én. Halálát utólagosan anyakönyvezték. Hamvait 1966-ban exhumálták, földi maradványait az esztergomi bazilikában helyezték el. Erdő Péter bíboros 2004-ben elindította a vértanú püspök boldoggáavatási eljárását, s XVI. Benedek pápa jóváhagyása után 2009. október 31-én Esztergomban a boldogok sorába emelték Meszlényi Zoltánt.
Fotó: Cser
