Az Egyház küldetése nem uralkodásra, hanem az emberek szolgálatára szól
Fotó: Lambert Attila

 

Várszegi Asztrik ezúttal arról beszélt, hogy a rendszerváltozás utáni „szabadság” világában a megoldatlan kérdések sokasága borult az Egyházra. „Jelenleg sem tudunk tökéletes megoldásokat kínálni, attól, hogy kolostorban élünk, még nem tudjuk az optimális választ ezekre a problémákra, legyen szó akár a globális kihívásokról, a kizsákmányolásról, vagy az életkorokhoz, életállapotokhoz köthető válságokról. Azt tehetjük, hogy bátorítjuk, segítjük az embereket, s mi magunk pedig vegyük halálosan komolyan a kereszténységünket, amelynek lényege Isten és ember személyes, bensőséges kapcsolata.”
Várszegi Asztrik nagyböjti elmélkedésre kérte a jelenlévőket, arra, hogy a húsvét előtti időszakban gondolják át személyes életüket, és idézzék fel azokat a pillanatokat, amikor úgy érezték, közel kerültek Istenhez, az Úr belépett az életükbe. „Ragaszkodjunk az istentapasztalatainkhoz, és merítsünk erőt ezekből, képesek legyünk pozitív – nem ítélkező – módon odafordulni embertársainkhoz, hogy segítségükre lehessünk – biztatott. – Ítélni, ítélkezni ugyanis mindenki tud, de fölemelni a másikat, segíteni, gyógyítani már sokkal nehezebb, igazi feladat. Sok esetben valóban nehéz jót mondani a világról, de nem állhatunk meg ezen a ponton, tudatosítanunk kell, hogy Jézus az ebben a világban élő emberekért adta oda az életét.”
Ferenc pápa nagyböjti üzenetét idézve az előadó hangsúlyozta: böjtölni annyit jelent, hogy hajlandóak vagyunk változni. A lelki életünk pedig arról szól, hogy szívünk mélyén keressük Istent, aki táplál minket. Várszegi Asztrik erre a keresésre, a keresztény identitás elmélyítésére hívta meg a jelenlévőket, és ehhez segítségül a szentségek lényegének radikális újragondolását ajánlotta.
A keresztség, a bérmálás és az Eucharisztia mint a szentáldozás szentsége bevezető szentségekként eredetileg szervesen összetartoztak, és így kapcsolódtak az egyháztaggá váláshoz, csak később váltak el egymástól – idézte fel a nyugalmazott főapát, majd a keresztségről szólva föltette a következő kérdéseket: Mikor vallottuk meg legutóbb tudatosan a hitünket? Tudatosítottuk-e, hogy a keresztség nem más, mint meghalni az önös énnek, és új emberré születni? S arra gondolunk-e, hogy a beavató szentségek egyúttal a Szentlélek vételét jelentik? A Szentlélekét, aki bölccsé, belsőleg irányított emberré tesz minket.
Gondoljunk arra is, hogy az Eucharisztia szentségében Jézus táplál testével és vérével, hogy általa a Lélek emberei lehessünk – hangsúlyozta Várszegi Asztrik. – Ebből a tudásból pedig az következik: a keresztény küldetése, hogy hordozza a Mester vonásait önmagában és embertársaival találkozva. Figyelni kell a Lélekre, aki bennünk él, s arra, hogy mi a feladatunk a közösségben, ahova tartozunk. Ne ragadjunk bele az ítélkező, polgári jellegű kereszténységbe, amely csak a templomba járásra összpontosít! A legnagyobb probléma, ami velünk történhet, ha elveszítjük a hitünket, ezért lényeges Istennel személyes kapcsolatban lenni.
A házasság szentségéről szólva Várszegi Asztrik rámutatott: a szerelem ajándék, ugyanakkor az istenélmény lehetősége is, vigyázni kell rá, óvni, ápolni, hogy szeretetté, áldozattá tudjon alakulni. Az Istennel való kapcsolat a családok számára is biztos pont, kapaszkodót jelent, erőt ad. „Tudjuk, hogy vannak tönkrement házasságok, szenvedéssel járó kapcsolatok, sok a válás, de ne ítélkezzünk, hiszen nem ismerjük a másik ember szeretet- és szenvedéstörténetét.”
Előadása végén a gyónásról szólva a volt főapát arról beszélt, hogy az embernek van személyes bűne, de a lelkipásztori tapasztalat alapján elmondható, hogy a gyónások alkalmával sok esetben olyan szorongásokkal, félelmekkel, bűnképzetekkel találkozik a pap, olyan pszichikai deficitekkel, amelyeken segíteni kell. „Minden ember hihetetlenül érzékeny önmagában és a kapcsolataiban is, nem szabad ebbe beletaposni, hanem valahogy ki kell ebből a szenvedésből bábáskodni őket” – fogalmazott.
Várszegi Asztrik összefoglaló üzenetként arra bátorított, hogy keresztényként az életünk ne másokat leterhelő, hanem inkább egymást gazdagító legyen. Az Egyház küldetése ugyanis nem az uralkodásra, hanem az emberek szolgálatára szól.
Az előadás után a hallgatóság kérdései következtek, melyekben főként a napjaink Egyházában felmerülő vitatott témák fogalmozódtak meg. Várszegi Asztrik válaszaiban Ferenc pápa gondolatai nyomán fejtette ki véleményét, és közölte az Egyház álláspontját többek közt az elvált újraházasodottak szentáldozásával, a homoszexualitással, a cölibátussal és a papnevelés reformjával kapcsolatban.
A triduum harmadik alkalmát április 10-én tartják.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..