Hetvenöt évvel ezelőtt, 1943. június 3-án, áldozócsütörtökön szentelte fel a győri Szent Imre-templomot Boldog Apor Vilmos püspök. A jubileum alkalmából június 3-án ünnepi szentmisét celebrált Veres András győri megyéspüspök. Az előesti szentmisét Pápai Lajos nyugalmazott megyéspüspök mutatta be. Az ünnep vigíliáján, június 2-án megkoszorúzták a templom homlokzatán elhelyezett, a szentelést megörökítő képet. Ezt követően Pápai Lajos püspök megáldotta a templomépítő plébános, Szelestey Béla új sírtábláját az altemplomban.
A közel három hétig tartó ünnepségsorozatnak a június 3-ai szentmise volt a lelki csúcspontja. Ezt készítette elő az a lelkigyakorlatos hét, melynek során a szolgálatuk vagy származásuk révén a templomhoz kötődő papok mutattak be szentmisét. Az ünnepi főpásztori szentmise után – amelyen azok a paptestvérek koncelebráltak, akik a győri Szent Imre-plébánián az elmúlt évtizedekben lelkipásztori szolgálatot teljesítettek – egy újabb lelkigyakorlatos hét várta a híveket.
Az ünnepségsorozatra a balatonalmádi Szent Imre-plébániáról Szabó János plébános elvitte Győrbe Szent István király, Boldog Gizella királyné és Szent Imre herceg ereklyéit. A győri Szent Imre-templommal szomszédos utcákban ünnepélyes körmenetet tartottak a magyar Szent Család relikviáival a június 3-ai főpásztori szentmisét követően.
Istentől annyi áldásban, kegyelmi ajándékban részesülünk, hogy nem lehetünk szűkmarkúak, viszonzásul nekünk is széppé kell tennünk azt a helyet, ahol az Úr dicséretére, imádására összegyűlünk – kezdte szentbeszédét Veres András püspök. – Úgy kell díszítenünk templomainkat, hogy méltóságuk minden betérő figyelmét, még a nem hívőét is Istenre irányítsa.
A szentmise megünnepléséért áldozatot kell hoznunk. Sokan szubjektív szempontok alapján döntik el, hogy részt vegyenek-e a szentmisén – hangulatuktól, az időjárástól teszik függővé. A szentmise annál értékesebb lesz, minél nagyobb áldozatot hozunk érte – hangsúlyozta a főpásztor. Voltak idők, amikor életveszélyes is lehetett szentmisén részt venni. A kommunista diktatúra idején a félelem miatt sokan távol maradtak a templomtól. Sajnos még napjainkban is gyakran előfordul, főként a Közel-Keleten, hogy keresztényeket éppen a szentmisére érkezéskor vagy a liturgia alatt támadnak meg. II. János Pál pápa az egyik körlevelében azt kéri, ne vonakodjunk eleget tenni az Egyház hívásának, minden vasárnap menjünk el a templomba, mert nekünk itt, Európában nem kell attól félnünk, hogy az életünkbe kerülhet a szentmisén való részvétel. A Szentatya arról is írt, hogy egy ázsiai közösségben, ahol nem volt szabad, hogy kitudódjon, ki a felszentelt pap, a szentmise konszekráló részét az egész közösség együtt mondta. A hívek biztosak voltak afelől, hogy a pap, aki köztük van, érvényessé teszi az átváltoztatást. A közösség így óvta meg lelkipásztora életét. Nekünk nem kell az életünket kockáztatnunk azért, hogy részt vegyünk a szentmisén. De hozzunk meg minden áldozatot azért, hogy minden vasárnap részt vehessünk a szentmisén – hangsúlyozta a Győri Egyházmegye főpásztora. Veres András püspök kérdésekkel buzdította lelkiismeret-vizsgálatra az egybegyűlteket: Miként veszek részt Egyházunk, egyházközségünk életében? Részese vagyok-e a közösség életének, vagy csak vasárnaponként mutatkozom a templomban? Nem vagyok-e túlzottan kritikus másokkal, és kevésbé magammal?
A kérdések megválaszolásával ismerjük fel erényeinket, gyengeségeinket és bűneinket – kérte a főpásztor. – Tegyünk tanúságot Istenről, iránta érzett szeretetünkről és elköteleződésünkről! Adja az Úr, hogy ez mindnyájunknak sikerülhessen!
Forrás: Győri Egyházmegye
Fotó: Bogdán Réka, Vaday Tamás
