Fotó: Lambert Attila
Hogyan vezetett az út a csépai gyermekkortól a Pápai Diplomáciai Akadémiáig?
– Csépa kevéssé ismert hely, ott található, ahol a Körös a Tiszába ömlik. Hányatott sorsú település, amelyet a török dúlás oly mértékben megviselt, hogy csak a XVIII. században indulhatott újra az élet. Ebben az időben katolikus kisnemesek telepedtek le itt, ezért alakulhatott ki Csépán egy katolikus sziget a protestáns tengerben.
Elmesélek egy történetet még abból az időből, amikor a budapesti hittudományi akadémiára jártam. Akkoriban kezdett dogmatikát tanítani Fila Béla. Váci egyházmegyésként megtudta, hogy csépai vagyok, s mosolyogva megkérdezte: „Hát jöhet valami jó Csépáról?” Nyilvánvalóan ismerte a település helyzetét, múltját. Visszatekintve számomra fontos tapasztalat látni, hogy a Jóisten hogyan készített fel a mostani feladatomra. Hálás vagyok a családért, amelybe születtem. Boldog gyerekkorom volt, annak ellenére, hogy a nagyszüleim és a szüleim nagyon sokat szenvedtek a kommunizmus alatt. A nyitottságomat annak köszönhetem, hogy bár én sem utazhattam külföldre akkoriban, szalézi plébánosom gazdag könyvtárából töltekezve sok mindent megismerhettem a világból.
Tizenhárom évesen határoztam el, hogy nyelveket szeretnék tanulni. A szentesi gimnáziumba nyertem felvételt, ahol az orosz mellett emelt szinten tanultam az angolt, majd a kecskeméti piaristáknál érettségiztem. Később papnak jelentkeztem a Váci egyházmegyébe. Bánk József váci püspök Egerbe küldött, egy évvel később pedig már a budapesti Központi Szemináriumban tanultam. A huszonkettedik születésnapomon szenteltek diakónussá. Nem sokkal később a bécsi Pázmáneumba kerültem. Miután Marosi Izidor váci püspök pappá szentelt, Valentiny Géza pápai prelátus kérésére – aki abban az időben a németországi Burg Kastl-i Magyar Gimnázium iskolabizottságának elnöke volt – az intézmény hittantanára, később pedig internátusigazgatója lettem. A rendszerváltás után gyorsult fel az a folyamat, hogy a Szentszék már a volt szocialista országokból is választott diplomatákat. A történelemben egyébként Kada Lajos érsek volt az első magyar vatikáni diplomata és nuncius, negyven évvel később én követtem őt ezen a pályán.
Életének nagy részét külföldön töltötte diplomáciai szolgálatban. Hogyan egyeztethető össze a papi hivatás és a diplomáciai tevékenység?
– A vatikáni diplomácia területén dolgozni kivételes feladat, azért is, mert a nemzetközi jogban a Szentszék képviselete különleges fejezetet jelent. A vatikáni diplomata akkor is papi feladatot lát el, ha az nem hasonlítható egy plébános tevékenységéhez. Mindent az egyházért teszünk mi is. Ahhoz, hogy ezt a szolgálatot az ember boldogan tudja végezni, meg kell találnia benne az értelmet. Egy vatikáni diplomata az egész világon jelen lévő, egyetemes egyház szolgálatában áll. Számtalan diplomáciai és protokolláris eseményen kell részt vennem, de pasztorális feladatot is végzek. Azt is hozzá kell tennem, hogy diplomatatársaim közül is sokan igénylik a lelkivezetést. Természetesen én is naponta misézek, alkalmanként gyóntatok, esketek, bérmálok, mint sok más püspök- és paptestvérem.
Az interjú befejező része a nyomtatott lapszámunkban olvasható.
