Az egyik legfontosabb szellemi gyökerünk a mese. A mese, amely nem illúzió, bár nem ismer lehetetlent. A hős megteszi, amit akar, megdolgozik azért, amire vágyik. A mese a szimbolikus üzenettel bevezeti az embert az archaikus tudásba, így segíti, hogy helyére kerüljön az, ami kibillent. Aki mesét hallgat, felfrissül a lelke – a szorongó gyerek megnyugszik, a történet elviszi az eredetéhez, a legbelső lényegébe. A mesék életproblémákról szólnak, konfliktus van bennük, s az, aki hallgatja, megtanulja belőlük, hogy minden problémát meg lehet oldani. Ha azonosul egy szereplővel, képes lesz arra, amire idáig nem. A mese megtanít kapcsolatban lenni a körülöttünk élő természettel, és ráébreszt, hogy felelősek vagyunk érte, és megtanít észrevenni mások szenvedéseit is. Az embereknek az a bajuk, hogy elfelejtették, van képzelet és fantázia. A gyerekben ezt ébren kell tartani – hívta fel a figyelmet Boldizsár Ildikó.
A nevelés fontos feladata, hogy a gyerekek meglássák, a világ egy gyönyörű ajándék, tele van Isten szeretetével – mondta előadásában Székely János püspök. – Istentől származik a szexualitás, aminek nem szabad páros önzésbe záródnia, hiszen a szülők szerelméből fogan meg az élet. Isten összekötötte a szeretetet és az életet. Meg kell tanítani a gyerekeknek, hogy a kincsre, a testre vigyázniuk kell. Illetve arra, hogyan irányítsa önmagát, hogyan mondjon le egy kisebb jóról egy nagyobb javára. A test és a lélek egy, az egészséghez a lelkének is a helyén kell lennie. A lelki betegség a testet is betegíti. Jézus által egészséges világnak kell működnie a katolikus óvodákban, ahol gyógyítani tudják a családban szerzett sebeket. Ahol szeretet és öröm van, ott sok seb begyógyul. Sok gyerek a tévén keresztül szembesül a szennyel. A kicsiket meg kell óvni ettől, hiszen a gyerek kicsi palánta, nem lehet kitenni a hideg télbe, védeni, óvni kell, amíg lehet. A jó nevelés megtanítja, hogy a szíve tágas legyen. A mai világban mindenki a csúcsra tör, a szabad versenyben sok a megkeseredett ember. A beteg, a gyenge, a szegény lemarad, pedig arra születtünk, hogy szeretetet adjunk, alkossunk, nagylelkűen éljünk – fogalmazta meg Székely János.
Gombocz János, a Testnevelési Egyetem docense rámutatott: a szülők manapság egyoldalúan bánnak a gyerekeikkel. Jóllakatják őket a gyomrukon keresztül, de szellemi táplálékra már kevésbé gondolnak, és nem biztosítanak elég mozgást nekik. Az ülő életmód miatt nem használjuk az izomzatunkat. Az óvodában még nem lehet sportoltatni a gyereket, de meg kell szerettetni vele a mozgást, hogy később majd ő válassza meg a kedvére való sportot. A verseny érdekessé, izgalmassá teszi az életet, de úgy kell megszervezni, hogy a lustább és lassúbb gyerek is győzhessen, ne csak a legjobbak – mondta az előadó.
Az előadások után szakmai konzultációkra került sor, majd Székely János szentmisét celebrált a konferencia résztvevőinek.
