Mesterséges akadályok az Istenhez vezető úton Márfi Gyula veszprémi érsek Az ad limina látogatás lényege, hogy találkozzunk a Szentatyával, az államtitkárság munkatársaival, a különböző vatikáni kongregációkkal (minisztériumokkal) és tanácsokkal. Nagy élményt jelentett most is annak megtapasztalása, hogy a világegyház központjában ismernek és számon tartanak minket. A látogatást megelőzően elküldtem – püspöktársaimhoz hasonlóan – az úgynevezett ötéves jelentést, amelyben átfogó képet adtam az egyházmegye helyzetéről. Egyes hivatalokban, például az Egyházi Javak Pápai Tanácsától részletesen foglalkoztak jelentéseinkkel. A Kultúra Pápai Tanácsánál is tapasztaltuk, hogy figyelmesen tanulmányozták beadványunk kultúrával összefüggő részét. A spanyol titkár érdeklődéssel említette jelentésem azon részét, amelyben kifejtettem: az ateista ideológia meggyengülése után a légüres ideológiai teret főként a szekták és a liberális ideológia töltötte be, mi ugyanis nem voltunk elég erősek ehhez. Helyzetünkről elmondtam, hogy a veszprémi főegyházmegyében ma csupán eggyel kevesebb pap szolgál, mint tíz évvel ezelőtt, s ez nagy örömöt jelent. Mindössze két aktív papunk halt meg tíz év alatt, s a papság átlagéletkora is alacsonyabb a tíz évvel ezelőttinél. Ezzel együtt is szembe kell néznünk a papi utánpótlás nehézségeivel. Veszprémben is, mint sok más egyházmegyében, külön szeminárium működik. A Szentszék egyes dikasztériumaiban – a nevelésügyi és a püspöki kongregációban – elhangzott olyan javaslat, hogy törekedjünk a papnevelésben erőink koncentrálására. Úgy látják, Magyarországon a kispapok számához képest sok a szeminárium. Ezzel kapcsolatban Re bíboros úrnak megjegyeztem, hogy kisebb csoportban ugyanakkor intenzívebben lehet oktatni és nevelni, mint nagyobb létszám esetében. Szemináriumunkban húsz kispap készül hivatására, nagyon jó a szellem, az összetartás, ami a tíz évvel korábbi helyzetre – amikor az ország minden részéből érkeztek a fiatalok – nem egészen volt elmondható. Külön élményt jelentett a Szentatyával való személyes találkozás. A térképen megnéztük, pontosan hol fekszik az egyházmegye. XVI. Benedek pápa érdeklődött, mit jelent a gyakorlatban, hogy a püspöki konferencia teológiai bizottságának vagyok a tagja. Elmondtam: folyamatosan foglalkozom a teológia tudományával, egyik könyvemben Isten, a Szentháromság kérdését, illetve a világ nagy vallásainak Isten-fogalmát tárgyalom. Átnyújtottam a Szentatyának az 1945-ben tisztasága védelmében mártírhalált halt Bódi Magdolnáról szóló könyv német nyelvű fordítását. Munkáslány volt, világi hívő, aki szent életet élt – a pápa nagy érdeklődéssel hallgatta ezt, megjegyezve, hogy a mai fiataloknak hiteles példaképekre van szükségük. Feltette a kérdést: hogyan ítélem meg egyházmegyémben a hit, a vallás helyzetét? Válaszomban elmondtam: Isten létezését ma szinte senki nem tagadja, de az Istenhez vezető utat a szélsőséges liberális ideológia megpróbálja eltorlaszolni. Ennek következtében is a Kinyilatkoztatás Istenét, a Tízparancsolat Istenét – miközben mégis valamiféle istenről beszélnek – sokan nem fogadják el. Túladagolják az embernek a szabadságot, s ez olyan, mint amikor valaki túl sok sót tesz a levesbe. A deista istenfogalmat, amely szerint Isten megteremtette a világot, majd magára hagyta, inkább elfogadják, mint a Kinyilatkoztatás Istenét. Francia nyelven folytatott beszélgetésünkben a pápa egyetértett elemzésemmel. Hívja a pápát az ezeréves pécsi egyházmegye Mayer Mihály püspök Az ad limina látogatás mindig felemelő élményt jelent. Ilyenkor felkeressük az egyes kongregációkat és pápai tanácsokat. Az eddigiektől eltérően ott nem kész feleleteket adtak az egyes ügyekben, sokkal inkább tanácsok hangzottak el, illetve kérdéseket tettek fel nekünk. A világegyház központjában pontosan látják: egyre bonyolultabb az élet és az egyház helyzete a különböző országokban. Az egyház struktúrájában, tartalmában, társadalomhoz való viszonyában eltérő képet mutat, s ebben a mi véleményünkre is kíváncsiak voltak. A Iustitia et Pax Pápai Tanácsban beszámoltam arról, hogy konferenciáink alkalmával együttműködünk a Konrad Adenauer Alapítvánnyal, a Hans-Seidel Stiftunggal és újabban az igazságügy-minisztériummal. Megelégedéssel vették az együttműködés hírét, hiszen a Iustitia et Pax az egyház és a társadalom érintkezési pontjait keresi, hogy másoknak felmutassa az egyház társadalmi tanítását, ennek gyakorlati alkalmazását, a II. János Pál pápa által mondottak szellemében: „Az egyház útja mindig az ember.” A kereső és az egyháztól elszakadt ember is az egyház útja, nemcsak a templomba járó vallásos emberek. Az Államtitkárságon Erdő Péter bíboros kifejezte a magyar egyház Szentatyának szóló meghívását – a köztársasági elnök és a kormány már korábban meghívta XVI. Benedek pápát jövő szeptemberre, amikor a világ Akadémiái találkoznak Magyarországon. A pápa reménybeli útja nemcsak államfői, egyházvezetői, hanem pasztorális látogatás is lesz. Ezért említettem meg a Szentatyának, hogy a pécsi egyházmegye jövőre ünnepli alapítása ezeréves évfordulóját, s boldogok lennénk, ha ezen alkalomból Pécsett szentmisét mutatna be. Ezeréves egyházmegyénkről nemrégiben jelent meg egy reprezentatív könyv, amelynek négy-öt oldalas, német nyelvű összefoglalóját díszkötésben átadtam XVI. Benedek pápának: emlékeztesse őt meghívásunkra. A Szentszéknél – az évfordulóval összefüggésben is – hangsúlyoztam: egyházmegyénkben eleven a vallásközi dialógus, az ökumené szelleme, ahogyan azt Kasper bíboros is kifejtette. A belső ökumené azt jelenti, hogy a másik emberben felismerjük azokat az értékeket, amelyek egyben keresztény értékek, ahogyan erről a Nostra aetate kezdetű enciklika is szól. A külső ökumenizmus a találkozásokban, közös imádkozásban és karitatív munkában ölt testet. Egyházmegyénk ezeréves ünneplésekor különösen is keresnünk kell a találkozási pontokat, hiszen az első ötszáz év közös volt protestáns testvéreinkkel.
