Itt van a nyár, a szabadságok ideje. Egy-egy bosszantóan esős napra, rossz időre van egy ajánlatom. Egy gyönyörű, gondolatgazdag és szépségekkel felruházott könyv: Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla nagyszerű képeskönyve, akik Jókai nyomán kalauzolnak bennünket Balatonfüredre, az Anna-bálra, és Erdélybe, a nagy mesemondó barangolásainak helyszínére, több száz színes képpel és értő, ismeretterjesztő, a kiránduláshoz kedvet csináló szöveggel.
Éppen Jókaitól tudjuk – és higgyünk neki –, hogy Erdély legköltőibb helye a Szent Anna-tó, ez a csodás tengerszem. Amikor pedig 1857-ben először pillantja meg a Balatont és Füredet, ezt veti papírra a Vasárnapi Újságban: „Magyar Tempevölgy. Mit érthetnénk mást e név alatt, mint a Balaton vidékét? Melyik tájrésze hazánknak érdemli meg inkább a Tempevölgy nevet?” Ez a természeti szépségeiről híres völgy volt Thesszáliában a múzsák kedvelt lakhelye. De hát rohanó XXI. századi életünkben a múzsákat is sokszor feledésre ítéljük, éppen úgy, mint Jókai regényeit. Hogy ez ne így legyen, azért született meg ez a könyv csodás fotóival és okos szövegével. A felvételek Váradi Péter Pál művészetét dicsérik, az olvasmányos szöveg, Lőwey Lilla színes szövésű esszéje, amely először a nagy mesemondó életét és alapélményeit, ezek színhelyeit kíséri végig, majd azokat a helyeket keresi fel, ahol a regények játszódnak. Jókainak összesen tíz erdélyi utazásáról tudunk, ezeknek „képes krónikája” adja a könyv legérdekesebb részét, amely Jókai-alkotások, például
Az arany ember nyitófejezetének helyszíneit járja be. Az egész könyv kommentár a nagy mesemondó fantáziájának titkához. Az ódon épületek, a lélegzetelállítóan gyönyörű tájak ma is mesélnek. Segítenek belebújni Jókai történeteibe. Kristóf György írta erről még 1925-ben. „Valóban kincseket talált Jókai Erdélyben, az erdélyi múltban, Erdély jelenében, természeti szépségeiben, az erdélyi lélek mozdulataiban. A talált kincseket kicsiszolva értékesítette műveiben, s Erdélyt ismertté, népszerűvé tette.” Ez a könyv hegyen-völgyön, városon és falun át e kincsek nyomába ered, és asztalunkra helyezi azokat.
Utazni otthonról szoktunk. S nincs olyan ámulatba ejtően szép utazás, amely alatt ne gondolnánk haza. Füred az egyre gyakoribb látogatások révén Jókai városává lett. Nyaranta remekül érezte magát a Balaton partján. Hajókázott, távcsövön csillagot vizsgált, gardát sütött parázson, kertészkedett, gyümölcsöt szedett, csak fürödni nem szeretett. Ha hinni lehet a régi pletykáknak, még úszni sem tudott. Napjainak nagy részét az íróasztalánál töltötte, amely most a Jókai-villa féltett kincse. Itt írta egyik legnépszerűbb könyvét, Az arany embert, és itt született jó néhány novellája is. 1870-ben épült meg a villa, amelyben húsz esztendőn át nyarait töltötte. Az épület 1954 óta irodalmi emlékmúzeum, ahol nemcsak a nagy író emléktárgyait láthatjuk, hanem a korabeli balatoni élet számos nagyszerű relikviáját is.
Ráadásként egy csodás fotókkal illusztrált, hangulatos kirándulást is tehetünk Jókaival a Balaton körül, hiszen írásaiban megjelennek a Balaton-felvidéki várak legendákat őrző romjai vagy a befagyott tó jégvarázsa. De a könyv legizgalmasabb része mégis a Jókai Mór erdélyi kötődései című fejezet, amely erdélyi tárgyú regényeinek képes, szöveges dokumentációja. Megcsodálhatjuk a Vaskaput, Az arany emberben szereplő Senki szigetét, a Lucia-barlangot, a szentbenedeki kastélyt, a Tordai-hasadékot, Enyedet, Gyulafehérvárt és a többi kedves, Jókai által lélekkel, történettel megtöltött helyet. Így érünk el, talán éppen a búcsúsokkal, a Szent Anna-tóhoz.
A gyönyörű albumot, amely a szülötte földjét rendületlenül szerető és szolgáló, erdélyi gyökerű szerzőpáros és házaspár negyvenharmadik közös munkája, a kettejük munkássága nyomán méltán híres veszprémi PéterPál Könyvkiadó adta ki. 1995-ben jelent meg a felejthetetlen Erdély-sorozat első darabja, amelynek a jelen munka is becses része, noha főszereplője az ettől a gyönyörű tájtól bizony távoli Révkomáromban jött a világra.
Az albumban természetesen a nevezetes füredi Anna-bálokról is sok szó esik.
(PéterPál Könyvkiadó, Veszprém, 2017)
