Az angyal és a démonok

 

Egy dobozos kisteherautó menekülteket szállít. A szűk helyre összezsúfolt emberek alig kapnak levegőt. A jármű egy folyó partján áll meg, az embercsempészek hamarjában csónakokba terelnek mindenkit. Kisvártatva feltűnik a határrendészet hajója, lövések dördülnek, a menekültek nagy része beleesik a folyóba. Egy szír fiú, Aryan (Jéger Zsombor) kijut a vízből, rohan, ahogyan csak a lába bírja, amíg meg nem állítja egy rendőr. Sápi László (Cserhalmi György) rákiált a fiúra, az megáll, tesz egy félreérthető mozdulatot, ami miatt a rendőr többször rálő. Úgy tűnik, a fiú meghalt – a rendőr ott is hagyja –, ám egyszer csak magához tér és felemelkedik a levegőbe.
Aztán leesik a földre. Valahogy ilyen lelkiállapotba kerül az is, aki megnézi Mundruczó Kornél legújabb moziját, amely a rejtélyes Jupiter holdja címet kapta. (A Jupiter negyedik legnagyobb holdját Európénak hívják.) Egy filmnél egyáltalán nem baj – sőt, kifejezetten érdekfeszítő –, ha több síkon értelmezhető, ha egyszerre akár két-három fontos kérdést is feszeget. Az elején úgy tűnik, a Jupiter holdja is ezen alkotások közé tartozik. De ahogy peregnek a filmkockák, kezdünk zavarba jönni. Mintha nem tisztázták volna magukban az alkotók, hogy mit is szeretnének tulajdonképpen. Elérkezünk egy elágazáshoz, majd elindulunk az összes lehetséges úton, egyszerre.
Az első, a fő irány Stern Gábor (Merab Ninidze) és a fiú kapcsolata. A befogadó állomás orvosa – aki egy műhiba miatt nem folytathat rendes praxist – fedezi fel Aryan különleges tehetségét. Persze rögtön meg is látja benne a lehetőséget. Megszerezve egy kollégája VIP-pácienseinek névsorát, elindul a fiúval pénzt keresni. Aryan minden betegnél másként mutatja be képességét, és mást is ér el vele. E népmesei motívum kibontása azonban a harmadik találkozás után váratlanul megszakad. A film egy másik vonulata Sápi László rendőr nyomozása, akinek tudomására jut, hogy a fiú tud lebegni. Ezzel azonban nem igazán akar foglalkozni, egyszerűen csak el akarja tüntetni a lövöldözés tanúját.
A film valósághűen tárja elénk a menekültek helyzetét, az aktuálpolitikát azonban kerüli, csupán egy röpke pillanatig bírál. Ugyanakkor azt sem mondhatjuk, hogy a menekültek viszontagságait bemutatva ránk bízná a döntést. Úgy tűnik, mindez csak a díszlet valami máshoz, ám az nem világos, pontosan mihez.
A kritikusok egyöntetűen dicsérik a film képi világát, megjegyezve, hogy ilyet magyar filmen még nem láttunk. Rév Marcell operatőr valóban kiváló munkát végzett. Jól sikerültek a víz alatti felvételek, az autós üldözési jelenet is remek lett. Az is egészen eredeti, amikor a fiú egy bűnöző lakását centrifugává változtatja. Sokszor emelkedhetünk együtt az égbe Ary­an­nel, ami kétségkívül lenyűgöző. E realista, sőt hiperrealista alkotásból azonban valahogy kilóg ez a repkedés. Értelmezhetnénk allegóriaként: ahhoz, hogy lásd a valóság igazi arcát, változtass nézőpontot. Lenne is min változtatni, hiszen a felbukkanó szereplők legtöbbje – mint ahogyan az egész társadalom – küzd a maga démonaival. De azt már nem tudjuk meg, mi az a más, ami így feltárulhatna előttünk.
A lebegő Aryanről mindenki megállapítja, hogy csak angyal lehet. Jellemző, hogy a XXI. századi ember az angyalok tulajdonságai közül csak a repülni tudást, esetleg a halhatatlanságot ismeri. De milyen hatással van korunk emberére egy angyal? Az orvos jelleme mintha fejlődne az események során, kezdi másként látni a saját helyzetét, de csupán az a biztos, hogy honnan indult, az már nem, hogy hova jut el. „Csak vízszintesen nézünk, magunk fölé sosem” – mondja Stern doktor. De vajon mit jelent itt a felfelé? Az eget, a csillagokat, az angyalokat vagy Istent?
A Jupiter holdjának főhőse egy szuperképességű menekült, a film készítőinek nézőpontja azonban nem egyoldalú. Az egyik menekült férfi, akinek sikerül megvezetnie a doktort, merényletet követ el, mintegy jelezve a helyzet bonyolultságát. A történetvezetés végig nem egyenletes, ezen a ponton azonban már túl nagyot bicsaklik a dramaturgia. A robbantás után a sebesült Aryan felrepül, de a film itt nem ér véget – még egy árulást és egy fegyveres összecsapást is végig kell néznünk addig, amíg a fiú ismét fel nem emelkedik, körülvéve az őt bámuló, megbabonázott emberekkel.
Bár… Mi vajon mit tennénk hasonló esetben? Csak állnánk ott, „égre emelt tekintettel”?

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..