„Üdvösség csodája! Megváltó megváltása!” – a zenedráma zárómondatai. „Erlösung dem Erlöser!” „Megváltó megváltása!” Sokszor forgatom magamban az emberiség kultúrtörténetének egyik legcsodálatosabb gondolatát. E talányosat, mely mégis mindennél konkrétabb összefoglalása a hitnek. Parsifal a „részvét bölcse, a balga szent”, aki nem a szavak, prédikációk útján jut el a bizonyossághoz, hanem a megélésen, az átélésen keresztül. Feladatot, áldozatot vállal, Krisztus társául szegődik. Kiválasztott. Mint minden ember. Mert minden ember kiválasztott. A végső dolgokkal kapcsolatban pedig nincs többféle igazság. Csak egyetlen. Erre a következtetésre, a lényegre mutatnak rá az irodalom, a zene és a képzőművészet ihletettjei, a kegyelem megvilágosultjai.
A közelmúltban ismét Saint-Exupéryt olvastam; döbbenetes – és magától értetődő – párhuzamait a „Megváltó megváltásáról”: „Értem az irgalmasság kötelességét, amit annyit hallottam hirdetni. Az irgalmasság Isten szolgálata az egyén által. (…) Értem mély értelmét az Alázatosságnak, amit az egyéntől követeltek. Nem alacsonyította le az embert. Felemelte. Megvilágította előtte követi minőségét. Azzal, hogy kötelességévé tette felebarátjában Istent tisztelnie, kötelességévé tette, hogy önmagában is Istent tisztelje, az Isten felé vezető úton járó Isten-hírnöke legyen. Arra késztette, hogy magáról megfeledkezve felmagasztosuljon, mert ha az egyén a maga fontosságát csodálja, menten fallá változik az út.”
„Testvériség csak az áldozatban köttetik. Valami magunknál nagyobbnak szóló közös ajándékban.”
„Az igazi Irgalmasság az egyén felett álló Ember tiszteletének szertartása, arra ösztökél, hogy az egyén legyőzése által gyarapítsuk az Embert.”
„Mindenki felelős mindenért. Mindenki az egyetlen felelős. Mindenki az egyetlen felelős mindenért. Most értem meg egyik misztériumát annak a vallásnak, amelyből a magaménak ismert civilizáció született: …»elveszed a világ bűneit…« És mindenki elveszi mindenki minden bűnét.”
Lehet ennél igazabb, lelkesítőbb üzenet-feladat húsvétra, az Életre?
(Parsifal, Magyar Állami Operaház, a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében: március 29., április 1., 17 óra; Kovácsházi István, Eric Halfvarson, Yvonne Naef, Thomas J. Mayer, Egri Sándor; vezényel: Stefan Soltész
Fotó: MÁO
