Valamennyit a katolikus egyház, illetőleg a kötelékébe tartozó szerzetesrendek hívták életre és működtették. Nem is akárhogy. Források tanúsága szerint a XI. század egyházi iskolái eredményességüket tekintve elérték vagy felülmúlták európai társaikat. Annak ellenére, hogy a magyarság akkor sem dúskált az anyagi természetű javakban. Manapság a bevásárlóközpontok árubősége mellett igen nagy a szegénység. Baj és hiány van úgyszólván minden területen. Amit nem ellentételez iskoláink virágzása, hanem teljesítőképességük általános hanyatlásáról szól minden tapasztalat és mért adat. Az okokat itt most nem részletezve (a legdöntőbbek a növekvő szegénység mellett a társadalmi értékrend, benne a család szerepének negatív változásai és a politikának a fogyasztói társadalmat kiszolgáló rossz döntései) rögzíthetjük a szomorú tényt: felnőttkorba lépő fiataljaink neveltsége, morális tartása, alapműveltsége és gyakorlati tudása lényegesen alatta marad az akár csak egy emberöltővel ezelőtti mértéknek. Az általános negatív összképből ugyanakkor üdítő szigetként emelkednek ki az egyházi közoktatási intézmények. Tudtuk ezt eddig is. Ám a napokban komoly megerősítést kaptunk ebbéli tudásunkban, lévén, hogy megjelent a legtekintélyesebb ellenőrző szervezetünk, az Állami Számvevőszék idevágó jelentése. Az ÁSZ egyebek mellett megállapítja, hogy iskoláink minden tekintetben az országos átlag feletti teljesítményt nyújtanak. Ezt támasztják alá a nemzetközi és az országos teljesítménymérések, a tanulmányi és sportversenyek eredményei, az érettségik, a nyelvvizsgák és a felvételik adatai. Az érettségi vizsgát tett tanulók létszámához viszonyítva például a továbbtanulók aránya az egyházi közoktatásban 2005-ben 62,8 százalékot, 2007- ben 64,3 százalékot képviselt, miközben az országos átlag 42,4 százalék volt. Nemcsak azt a tényt rögzíthetjük tehát, hogy lényegesen (20 százalékkal!) jobb eredményt érnek el az egyházi középiskolák diákjai, hanem azt is láthatjuk, hogy a tendencia pozitív, azaz az eredmények javulnak. Méltán lehetünk hát büszkék iskoláinkra, a bennük áldozatos munkát végző pedagógusainkra. Annál is inkább, mert rosszabb és egyre romló körülmények között dolgoznak. A romlás mértéke igaz az egész iskolarendszerre. „Az ellenőrzés időszakában (2005–2007) a közoktatási feladatok támogatására fordított fejezeti összeg fokozatosan csökkent” – szögezi le az ÁSZ jelentése. Ez önmagában véve is elfogadhatatlan. Ám az egyházi oktatási rendszernek azt is el kellett szenvednie az elmúlt években, hogy az úgynevezett kiegészítő támogatás összegét jelentősen csökkentette az állam – miközben hazug módon ennek ellenkezőjét állította. Erről szóltak az egyházi iskolák érdekében szervezett nagy téli demonstrációk, amikor is az aktuális miniszterek azzal a hamis állítással szították a nem hívő tömegek gyűlöletét, hogy úgymond az egyházi iskolákba járó gyerekek sokkal több pénzt kapnak a költségvetéstől, mint az államiak. Nos, a minden tekintetben független legfelső szakmai ellenőrző szervezet dokumentuma most fehéren-feketén leszögezi, hogy 2005– 2006-ban csaknem 2,7 milliárd forint jogosan járó kiegészítő támogatás maradt el, s ekkora összeg hiányzik az egyházi intézmények kasszájából. Hogyan történhetett ez meg? – kérdezheti a finanszírozási rendszer útvesztőjében járatlan olvasó. Úgy, hogy valóban útvesztő, azaz még szakembernek is majdnem átláthatatlan dzsungel a finanszírozás rendszere. A zavarosban halászni mindig kedvenc foglalkozása volt azoknak, akik nem egyenes úton járnak. Az előírásoktól eltérően kiszámított támogatás így nehezebben bizonyítható. Ám a bizonyítás most megtörtént. De ne legyünk naivak! Ne higgyük, hogy a fehéren-feketén bizonyítást nyert hiányt (hazugságot? csalást?) elismerték volna az oktatásért felelős jelenlegi és korábbi miniszterek. Ellenkezőleg! Vitába szállnak a tényekkel, nem fogadják el az Állami Számvevőszék szakmailag megalapozott állításait. Hogyan lehetséges ez? – kérdezhetjük ismét. Nehezen hihető, de tény. Mint ahogyan az is az volt, amikor a kommunista diktatúra vallásszabadságot hirdetett, s eközben egyetlen tollvonással államosította az egyházi oktatási és szociális intézményeket. Éppen hatvan éve ennek a máig fájó gyásznapnak. Ne feledjük! Ma sem alszik az ördög, még ha fehér ruhát ölt is magára. De a bűn rendre elnyeri a büntetését. Az Állami Számvevőszék személyi felelősségre vonást javasol az egyházi kiegészítő támogatás jogszabálytól eltérő megállapítása miatt. Ez egyelőre elmaradt. Ám meg fog történni a kormányváltást követően. Mint ahogyan a közoktatás egésze költségvetési vesszőfutásának is véget fog vetni a remélhetőleg mielőbb bekövetkező változás. Ennek reményében köszönjük meg pedagógusainknak az 1012. tanévben végzett áldozatos munkáját, és kívánjunk mindannyiuknak megérdemelt nyári lelki-testi felfrissülést!
