Az angyal csókja
„Legtöbben Gyermekek vagyunk, Megnőttek, kiket kényére sodor a Sors Szele. Csak kevesen Felnőttek, Sorsuk Urai…”
Kislány az ágyon ült, hátát a világoszöld tapétás falnak támasztotta. A szálló lakószobája rendezett volt, a két ágy beágyazva, a ruhák sportszatyorba hajtogatva, a padló felseperve.
