Hitelesség és alázat
Köszönet a Bethesda Gyermekkórháznak
Református orvos lévén mindig is volt bennem valami homályos, jóleső érzés, ha valamelyik igehirdetésben a Bethesda-tavi beteg gyógyításáról hallottam, vagy egyszerűen csak szóba került ez a történet. Mert bizonytalanul, ismeretlenül, kötődések nélkül, de mégiscsak tudatában voltam annak, hogy van nekünk, reformátusoknak egy gyerekkórházunk Budapesten, amely ezt a nevet viseli. Jó volt erre gondolni.
Aztán mindez megváltozott. Az elmúlt időszakban kétszer három hónapot töltöttem a Bethesdában, intenzív osztályos aneszteziológia gyakorlat keretében, majd közel egy éven át részt vehettem a kórház ügyeleti munkájában. És megszűnt bennem az a bizonytalan jóleső érzés – úgy értem, eltűnt belőle minden bizonytalanság.
