Igen, a lomb
Igen, a lomb ragyog,
a lomb tovább ragyog,
és te úgy függsz e televény
előterében, akár egy gyümölcs.
Holott ember vagy, holott ember voltál,
útszéli Isten.
Pilinszky János
Harmadnapon
Vers
És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek
És szél támad. És fölzeng a világ.
Kar és nyak
Vers
Megszültél és megöltél.
Vasmarokkal ölellek és kapaszkodom,
de nincs erő, mely egybeforraszthatná
a karomat és nyakadat.
Édesanyám, egy olyan alakzatról
fognak leszedni téged-engem,
hogy botrány leszünk. Én a kar,
és te a nyak.
Négysoros
Vers
Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet
Gérard de Nerval
Vers
Kocsis Zoltánnak
Folyópart, amely nem folyópart.
Emlék, mely sose volt napkelte.
Aztán valami vizesárok,
s egy tüzes gombostű a fejben.
Ravensbrücki passió
Vers
Kilép a többiek közül,
megáll a kockacsendben,
mint vetített kép hunyorog
rabruha és fegyencfej.
Pilinszky János: Hitünk titkairól (részlet)
Ádvent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy „meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk”. Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk.
Néhány szó a szavakról
Az Új Ember első száma hetven éve, 1945. augusztus 9-én jelent meg. Ez alkalomból közöljük Pilinszky János írását, ami az 1968. november 24-i lapszámban volt olvasható. Pilinszky 1957-től haláláig volt az Új Ember belső munkatársa. Nagyrészt itt jelentek meg tárcái, elmélkedései, művészeti kritikái.
