Nagy Enikő

Felépítenek, megtartanak

Szerző:

Országjáró

Tréning mindennapi kapcsolataink tudatos alakításához Barátság, párkapcsolat, szülő-gyermek kapcsolat, önmagunkkal és Istennel való kapcsolat – sokféle kapcsolatunk lehet, és valamennyi működhet jól vagy rosszul. Min áll vagy bukik a dolog? Erről is kérdeztük Pap Judit klinikai szakpszichológust, a görögkatolikusok fővárosi találkozóhelyén, a Panagia központban március elején tartandó kapcsolattréning vezetőjét.

– Hogy milyen emberekké válunk, az attól is függ, kik vesznek körül minket. Gyermekként kapcsolati mintákat sajátítunk el a felnőttektől, ők tanítanak meg nekünk mindent, s egy idő után belsővé válnak a megtanultak. Mondhatjuk tehát, hogy a kapcsolatainkból épülünk fel. Ám minél kevésbé vagyunk tudatosak a működtetésükben, annál nagyobb az esélye annak, hogy káros vagy kóros viszonyulás-mintákat viszünk tovább, amelyek nehézségeket okozhatnak az életünkben. Ha azonban rálátunk ezekre, akkor megvan a lehetőségünk arra, hogy felülkerekedjünk rajtuk, megtanuljuk kezelni bizonyos tulajdonságainkat, s így jobb kapcsolatokat alakítsunk ki. Egy kapcsolattréning segíthet abban, hogy tudatosítsuk a rossz viselkedésmintáinkat, és megfigyeljük, hogyan élnek, hogyan oldanak meg problémákat mások.

Sikoltani

Szerző:

Meghalt Ceija Stojka, a roma holokauszt tanúságtevője

Hetvenkilenc éves korában, január 28-án meghalt Ceija Stojka cigány származású író és festő, aki gyermekként megélte a haláltáborok borzalmait. A lovári cigány művésznő 1933-ban született Ausztriában, római katolikus vallású hatgyermekes család ötödik tagjaként. Családjának üldöztetése 1941-ben kezdődött, és négy évvel később ért véget. Stojka tizenkét évesen szabadult a németországi bergen-belseni koncentrációs táborból, de előtte megjárta az auschwitz-birkenaui tábort, és Ravensbrückben is szenvedett. „Úgy hívtuk a barakkunk előtt futó ösvényt, hogy út a pokolba, mert a gázkamrákhoz vezetett” – nyilatkozta Auschwitzcal kapcsolatban. Míg édesanyja és négy testvére ugyancsak túlélte a táborokat, édesapja és egyik testvére ott halt meg. „Mikor éhes voltam, papírt és bőrt ettem, így vészeltem át” – mesélte.

Árpád-házi Szent Margit csontjai Újszentmargitán

Szerző:

Országjáró

Életáldozattal

Árpád-házi Szent Margit csontereklyéjének egy darabját helyezték el a Hajdú-Bihar megyei Újszentmargitán a róla elnevezett templomban január 27-én, a templombúcsún. Az ereklyét Papp László plébános kezdeményezésére Erdő Péter bíboros adományozta az egyházközségnek, az ünnepi szentmisét Bosák Nándor püspök mutatta be.

Államalapítónk bronzban, Debrecenben

Szerző:

Országjáró

Adományokat gyűjtenek a debreceni Szent István-plébánián államalapító Szent István királyunk egész alakos bronzszobrának felállítására. A szobrot a templom felszentelésének hetvenötödik évfordulójához kapcsolódva a templom parkjában szeretnék elhelyezni. Átadását augusztus 20-ára tervezik, megálmodója és kivitelezője Bíró Lajos szobrászművész lesz.

Isten valósít meg minket, nem mi magunkat

Szerző:

Reményteli realizmussal

Elöljárók a szerzetesi hivatás jövőjéről

A Diognétoszhoz írt levél, mely a II–III. század fordulóján keletkezett, azt írja, hogy olyan a keresztény ember a világban, mint a lélek a testben. Talán nem túlzás úgy tekinteni a szerzetességre, mint akik ugyanezt a lélekhordozó szerepet testesítik meg, csak az egyházon belül. A szerzetesi hivatások napját minden esztendőben Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, február 2-án tartjuk. Ez alkalomból kérdeztük Labancz Zsolt piarista tartományfőnököt, a Férfi Szerzetesrendek Konferenciájának elnökét és Deák Hedvig domonkos nővért, a Női Szerzetesrendek Konferenciájának elnöknőjét a szerzetesség küldetéséről, feladatairól.

Deák Hedvig, a domonkos nővérek általános főnöknője a szerzetesnői hivatás szépségéről

– Mit keresnek a lányok a rendekben? Miért lehet számukra vonzó az egyik, s miért kevésbé a másik? Egyáltalán mennyire jelentkeznek a fiatalok szerzetesnőnek?

– Jelentkezhetnének többen is… Azt látom, hogy a belépők olyan közösségeket keresnek, amelyek segítenek az Istentől kapott hivatás kibontakoztatásában, persze nem karrierépítésként értve ezt. Aki belép egy rendbe, általában komoly elhatározással teszi, mindenekelőtt azért, hogy közelebb kerüljön Istenhez. Ezért fontos, hogy a rendben olyan élő közösség fogadja, amely segíti, támpontokat nyújt számára az Úrhoz vezető úton. Általában azokba a rendekbe jelentkeznek a fiatalok, amelyekről tudni lehet, hogy ott erős a szerzetesi közösség. Érdekes például, hogy a szemlélődő életformának különös vonzása van. Az is fontos szempont, hogy az adott rendben legyen egyfajta generációs folytonosság, legyenek fiatalok. A szerzetesi életre vágyók kitűnően ráéreznek arra is, hogy milyen a kapcsolat a rendtársak között, a közösség ugyanis ezen keresztül hat kifelé. Szintén lényeges szempont lehet a láthatóság is. Bár akadnak a megszentelt életet élők között olyanok, akik a világban élve, láthatatlanul akarnak kovásszá lenni, a szerzetesi identitás egyéni és közösségi dimenzióját erősíti, ha a rendhez tartozásnak van látható megnyilvánulási formája is, például a szerzetesi ruha, amely jel lehet mások számára, megszólíthatóvá teszi az embert. S a liturgia szépsége is hívogathat.

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szerző:

Országjáró

„Felkiáltójel”

Év végére tornyot kap a budapesti Bosnyák téri templom

Templom, torony nélkül? Van olyan! Néhány európai templomunknak csak a XIX. század végén készült el a tornya, így például az ulmi székesegyháznak vagy a kölni dómnak. Sőt, a párizsi Notre-Dame-on ma sincsenek toronysisakok. A budapesti Bosnyák téren álló Páduai Szent Antal-templom ugyancsak „tornyatlan”. De már nem sokáig! Mintegy hetven év után 2013 végére felépül csonkán hagyott tornya.

Kezdetben vasbetonból készült templom állt a budapesti Bosnyák téren. A most látható templom alapkőletétele 1941 decemberében volt, falait 1946-ra húzták fel. Mindszenty József hercegprímás áldotta meg az épületet, mielőtt vásárcsarnokká alakíthatták volna. Rimanóczy Gyula terveivel ellentétben azonban a torony nem készülhetett el, csonkán maradt, elfogyott ugyanis a plébánia pénze.

Ha akarjuk, elérjük!

Szerző:

Találkozás Lakatos Péterrel, a hit éve első görögkatolikus diakónusával

Már nem is tudja, melyik nyelven tudott hamarabb, magyarul vagy cigányul-e, de tán inkább cigányul. Szentelését is cigány nyelven végezték december 30-án, Máriapócson. Lakatos Péter a hit évének első cigány görögkatolikus diakónusa. Szülőfaluja a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kántorjánosi, ahol a cigányoknak külön görögkatolikus templomuk van s az anyanyelvükön miséznek. Péter családja még mindig itt él – ő Budapesten szolgál. Emellett az ELTE Nyelvtudományi Doktori Iskolájának elsőéves hallgatója s a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének munkatársa: a roma–magyar kétnyelvűség előnyeit és hátrányait kutatja.

– Mi formálta a hitét?

– Elsőéves kispap voltam, s nem sikerült a filozófiavizsgám. Mikor találkoztam Keresztes Szilárd püspökkel, kérdezte, hogy vagyok. Mondtam, hogy hát nem úgy ment a vizsgám, ahogy szerettem volna, konkrétan megbuktam. Mire ő: „Nem baj, fiam, mindig mondtam én, hogy cigánynak nem való a filozófia!” Évekkel később rájöttem, igaza volt. Mi, cigányok nem bölcselkedünk arról, hogy van-e Isten, vagy nincs, nem gondolkodunk arról, hogyan lett a világ. Megvan bennünk a transzcendens iránti vágy, hisszük, hogy van Teremtőnk.