Egy Magyarországon élő brazil misszionárius megrendítő története
Anna Vanessa Loureiro a brazil Shalom Katolikus Közösség tagja, misszionárius. 2009 óta szolgál Magyarországon, egyenesen Rio de Janeiróból érkezett. Mintegy fél éve ismerjük egymást, sokat teázunk, beszélgetünk. A szobámban, a földön ülünk, fényképeket nézegetünk. „Nézd, ők a testvéreim!” – mondja. De valami nem stimmel: Vanessa fekete, a testvérek meg fehérek. Rákérdezek, hogy lehet ez, s Vanessa mesélni kezd…
– Anyukám nem az édesanyám. Amikor a vér szerinti anyám állapotos lett velem, háromszor próbált meg elvetetni. Nem akart engem. Egyszer elment hozzá az egyik nővérem – anyám volt a manikűröse. Segítséget kért tőle, azt mondta, nem tudja, mitévő legyen. A nővérem elmesélte mindezt anyukámnak, aki meglátogatta az anyámat, és felajánlotta neki, hogy lakjon náluk, amíg megszületek, ők majd gondoskodnak róla, aztán kitalálnak valamit. Nem voltak barátnők, csak szomszédok. Anyám elfogadta a meghívást. Dolgoznia sem kellett, mindent megkapott a családomtól, cserébe nem ivott, nem cigarettázott. Egyszer a vér szerinti apám felkereste, s elmondta, hogy nem akar vele maradni, és nem akar foglalkozni velem. Többé nem is jött vissza. Az igazi anyám magas volt és fekete, az igazi apám alacsony és fehér. Volt még két másik nővérem is, akik a nagymamánál éltek, de őket sosem láttam.