„Ünnepre jöttünk…”
Születésnap utáni beszélgetés Szőnyi Erzsébettel
A születésnapra kapott virágok illata után csukott szemmel is odatalálnék Szőnyi Erzsébet lakásához. Folyton Kerényi György szövege jut az eszembe, amikor a születésnap előestéjén, a Zeneakadémián rendezett koncertre gondolok: „Ünnepre jöttünk zengő énekszóval, / Hadd szóljon orgona s a szárnyaló dal!” Ez történt: énekszó és orgona köszöntötte kilencvenedik születésnapja alkalmából a zenepedagógus-zeneszerzőt, számos hazai és külföldi elismerés és díj birtokosát. A születésnap előestéjén tartott hangverseny része volt a kerek évfordulóra rendezett ünnepségeknek. Most pedig szemben ülök egykori tanárommal, aki ismerősen energikus, fiatalos. Keresem a szavakat…
– Tudom, hogy útjának egyengetője B. Sztojanovits Adrienne, majd Kodály Zoltán volt. Mi volt az első élmény, amely a zenepedagógia felé irányította?
– Bizonyára Sztojanovits Adrienne példája és az a zenei tevékenység, amit én már mint diák folytattam. Kísértem az iskola énekkarát, vezényelgettem, volt saját kamarakórusom, szerveztem zenei önképzőkört, ami addig nem volt az iskolában.
