Nyolcvanéves Guy Gilbert, a kitaszítottak papja – Emlékeznek Émil Ajar Előttem az élet című könyvére? A regény főhőse Momo, egy arab kisfiú. Egy utcagyerek, aki nevettető, szerethető obszcenitással és megrendítő őszinteséggel mesél azokról, akik a francia társadalom peremén élnek. Ha Guy Gilbert fényképeit nézem, írásait olvasom, mindig Ajar könyvének világát látom.
Valószínűleg mindannyiunknak van legalább egy olyan emlékünk a gyermekkorból, amelyet jogtalanságként éltünk meg. Nem hívtuk ezt akkor annak, nem hívtuk semminek. Csak éreztük a gombócot a torkunkban, a szégyent, a félelmet. És sajnos a tehetetlenséget is. Pedig a tény, hogy a gyermekeknek jogaik vannak, amelyekkel élhetnek is, nem új keletű. Csak a köztudatban, és főként a gyermekek tudatában, még mindig kevéssé van jelen. A Pannonhalmi Bencés Gimnázium és az UNICEF Magyar Bizottság a 2015–2016-os tanévben közös gyerekvédelmi programot indított. Az Ébresztő-óra című előadáson, amelyet szeptember 7-én tartottak, a diákok ismereteket szereztek jogaikról, s ami ennél is fontosabb, konkrét tanácsokat kaptak bizonyos élethelyzetek kezelésére. A témáról Barcza Istvánnal, az iskola igazgatóhelyettesével beszélgettem.
Bezárt a Jégbüfé – „A Jégbüfé előtt talpig feketében / Dórácska áll fagylalttal kezében, / ki tudja, mire vár ilyen nagy hidegben, / a Jégbüfé előtt talpig feketében. // A hetes busz megáll, / valaki felszáll, / eperízű a fagylalt, / s szereti nagyon a lány…” Huszonöt évvel ezelőtt énekelte ezt Bódi László, Cipő a Republic zenekar két éve elhunyt frontembere. Ki gondolta volna 1990-ben, hogy a balladai szépségű dal egyszer kordokumentummá válik? Igaz, a hetes busz még megáll a téren, fekete ruhában járó lányok is várnak a megállóban. Csak éppen sajnos Cipő nem él már, és mostantól a megénekelt Jégbüfé is a pesti múlt egy darabkájává változott.
Augusztus elején indult el az az online mikroadományozási rendszer, amely a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és öt vezető hazai internetes áruház – az eBolt.hu, az egész- ségbolt.hu, a G’Roby.hu, a jegy.hu és a szépségbolt.hu – összefogásával jött létre. A sok kicsi sokra megy alapon működő, Kerekítsd fel! névre keresztelt programban az említett cégek internetes vevői a fizetéskor felkerekíthetik a vásárlás összegét, s ezzel karitatív programokat támogathatnak.
Az Őrségi Nemzeti Park dimbes-dombos tájain egy kis falu, Viszák felé tartunk. Egészen pontosan Szarvas József színművész portája felé. Megyünk, hogy megismerjünk valakit, aki segít visszaadni egy fogyó falu kultúráját.
Hangulatos utcácskák, a Duna illata, templomok megkonduló harangja, a késő barokk főúri pompája, a folyón érkező hajók méltósága — ez mind Vác. És még mennyi minden! Úgy hiszem, egy városba éppúgy bele lehet szeretni, mint egy emberbe. Vác pedig igazán hagyja, hogy rajongjunk érte. Sétára hívom az olvasókat, hogy megismerhessük a Dunakanyar kapujába épült ezeréves települést, és betekintést nyerhessünk az egyházmegyei székhely léleképítő életébe. (Részlet a hetilapban megjelent írásból.)
Szerb Antal Budapesti kalauz Marslakók számára című műve először 1935-ben jelent meg Löbl Dávid és fia gondozásában. A több kiadást is megért vékonyka kötetet idén a Magvető jóvoltából foghatjuk kezünkbe. A magával ragadó, lendületes íráshoz a szöveg gondozója, Dávid Anna a Fortepan fotóarchívumból válogatott képeket. E szerkesztői döntés remek ötletnek bizonyult. A hangulatos, kissé bohém fotók és a találó, humoros leírások igazán rímelnek egymásra.
Szép, belvárosi házak, titkokat rejtő ferences kolostor, csillogó aranykelyhek, egy hatalmas mamut és igazán jó borok – ez (s ennél még nyilván sokkal több) Gyöngyös. A Mátra kapujának is nevezett város – az egyik legendával is átszőtt magyarázat szerint – Árpád vezér Gyöngy nevű leányáról kapta a nevét, akit halála után a Mátrából eredő patak mellé temettek. E patakot és a sír közelében épült települést Gyöngyösnek nevezték el. Tegyünk egy nagy sétát, lessünk be titkaiba, megéri.
