Mauro Giuseppe Lepori ciszterci generális apát volt az egyik vendége annak a lelkinapnak, amelyet a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán tartottak november derekán. Az alkalom a szerzetesek évéhez illeszkedett. A szervezők olyan lelki útravalóval várták a több száz fős hallgatóságot, amely hivatásuk elmélyülésében segítette őket. Lepori atya előadása szintén ezt a célt szolgálta.
Az angyalokat sokféleképpen ábrázoljuk. Az ikonok komoly arcú hírnökei, a barokk kor huncut, puttószerű figurái, a szentképek suhogó szárnyú lényei is egyaránt jogot formálnak arra, hogy angyalnak tekintsük, vagy legalábbis annak nevezzük őket.
Advent nemcsak a várakozás, hanem az ajándékvásárlás ideje is. De nincs értékesebb meglepetés annál, mint amit nem a boltban veszünk, hanem saját kezűleg készítünk. Az ilyen ajándék igazi öröm annak is, aki adja és annak is, aki kapja.
Vendégségben az idei Szent Erzsébet rózsája-díj kitüntetettjénél – A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tizenöt évvel ezelőtt adta át először a Szent Erzsébet rózsája-díjat. Ebben az elismerésben olyan személy részesülhet, aki az Árpád-házi királylány nyomdokain, vagyis a cselekvő szeretet ösvényén jár. Idén a Tokodon élő és tevékenykedő Szóda Józsefné Anna, vagy ahogyan a faluban ismerik, Annuska néni vehette át a díjat. Ő a Szent Erzsébet Karitász Központ bajóti régiójában a Szent Mihály karitászcsoport vezetője. Húsz éve tagja a szervezetnek. Munkáját, életét, gondolatait megismerve a mai divatos kifejezéssel élve motivációs trénernek is nevezhetném. Ám ő sokkal több ennél…
Fekete Ágnes református lelkész tavaly megjelent könyve a nagyböjti időszak, a negyven nap gyümölcsöket hozó megéléséhez adott segítséget. Idén novemberben a lelkésznő új írását vehetjük kezünkbe a Kálvin Kiadó jóvoltából. A vékony könyvecske ezúttal az advent lényegének megértéséhez segíti hozzá olvasóit.
Egy amerikai lelkésznő és gyülekezete – Egy európainak Amerikában nem könnyű „normális” keresztény gyülekezetet találnia. Vagyis olyat, amelyik legalább nyomokban hasonlít a nálunk megszokott, az úgynevezett történelmileg elismert egyházak közösségeihez. Az Amerikai Egyesült Államokban kismillió keresztény egyház működik. A lelkészek, prédikátorok inkább hasonlítanak profi ügynökökre, mint papokra. Lehengerlő stílusuk, harminckét vakítóan fehér foguk, kifogástalan öltönyük a tökéletes amerikai álom része. Az ottani keresztény egyházak ráadásul befogadóbbnak is tűnhetnek, mint az öreg kontinens egyházai. Ez azonban nincs teljesen így.
Megalapításának nyolcszázadik évfordulóját ünnepli a Szent Domonkos által alapított Prédikátor Testvérek Rendje (Ordo Fratrum Praedicatorum). A jubileumi időszak 2015. november 7-én kezdődik, és 2017. január 21-ig tart. A megnyitót az egyes rendházak november 7-én világszerte szentmisével ünneplik. Ez a nap egyébként minden Domonkos-rendi szent emléknapja is.
Szabadka utcáit járjuk Bogner István nyugalmazott egyetemi tanárral. Kísérőm a város minden zugát ismeri. Őt pedig, bárhol járunk, szeretetettel köszöntik. A lokálpatrióták magával ragadó szenvedélyével mesél szülőhelyéről, miközben Kosztolányi lábnyomában iparkodunk. Látogatásom célja azonban nemcsak az, hogy bepillanthassak a Magyarországtól lassan száz esztendeje elszakított szecessziós város életébe. Halottak napja közeleg, s ez a nap az itt élők számára különösen fontos. Ekkor emlékeznek az 1944–1945 folyamán ártatlanul meggyilkolt városlakókra is.
