A tudósok szemével
Teremtésvédelem
Mi, emberek, tudjuk, hogy földi létünk csupán átmeneti, ezért lelkiismereti kérdés, mit hagyunk magunk után. Mi elmegyünk, de utódaink és a Föld marad. A tudomány és a vallások képviselői egyaránt figyelmeztetnek erre. Az ember és a természet romló viszonya ma már egyre nyilvánvalóbb. Rachel Louise Carson ökológus már 1962-ben jelezte Néma tavasz című könyvében, hogy a technológia jóval gyorsabban fejlődik, mint az emberiség felelősségérzete. Ezt követően Aurelio Peccei közgazdász 1968-ban létrehozta a Római Klubot, amely 1972-ben megjelentette A növekedés határai című korszakalkotó tanulmányt. Az átfogó felelősség elvét Hans Jonas fejtette ki 1979-ben. Alapgondolata: „Cselekedj úgy, hogy cselekvésed hatásai mindenkor legyenek összeegyeztethetők a Földön az emberi élet fennmaradásával.” Szent II. János Pál 1990-ben ezt írta: „A modern társadalom nem lesz képes megoldást találni az ökológiai válságra, hacsak komolyan át nem gondolja egész életformáját. Az ökológiai válság morális kérdés!”