A misztérium felé – egészen szabadon szemlélődve
Flannery O’Connor lelkisége és írói világa
Két okból írtam e cikket. Egyrészt idén van a híres amerikai írónő, Flannery O’Connor (1925‒1964) halálának ötvenedik évfordulója. Másrészt a múlt évben megjelent idáig elfelejtett lelki naplója, melynek címe: A Prayer Journal (Imanapló). Több könyvét már régebben lefordították magyarra is: Az „…és erőszakosak ragadják azt magukhoz, illetve a Csalhatatlan vér című kisregényt, valamint a Minden összefut és az Alig akad ma jó ember című novelláskötetét. Vajon miért érdemes magyar olvasónak egy Amerika egyik legelmaradottabb déli államában, Georgiában, egy eldugott „tejfarmon” élő, pávákat, kacsákat és egy félszemű hattyút gondozó beteg leány naplóját olvasnia? Cikkemben erre keresek meggyőző választ. Elöljáróban csak annyit, hogy Flannery zsenialitása éppen abban rejlik, hogy a déli vidéki élet groteszk figuráin és kegyetlen tragédiákat kiváltó mindennapi helyzetein keresztül a valóság transzcendens mélységeit úgy tárja fel, hogy minden embert megérint, „akinek helyén van a szíve”. Katolikus volt egész lelkével, de nehezen viselte el azokat az írásokat, amelyekben a természetfeletti nem a természetesben, hanem a konkrét emberi valóságtól elszakítva, programszerűen jelenik meg.