Tíz éve, hogy már nincsen közöttünk, mégis különös érzés múlt időben beszélni róla. Századunk és a múlt század magyar irodalmának nagyasszonya, Szabó Magda mintha halhatatlan lenne. A róla szóló életmű-kiállításról csak éppen ő maga hiányzik, az, hogy megjelenjen az ajtóban, és végigkalauzolja a látogatót kedves tárgyai és az őt ábrázoló fotók között, sokat, de mégsem mindent elárulva magáról.
Kicsiny terem, mégis a tágasság érzését kelti a látogatóban, aki belép a budapesti Bibliamúzeum időszaki kiállítására. A falak mentén elindulva hamar rájövünk, hogy a termet megvilágító fény igazából nem is a lámpákból árad, hanem sokkal inkább magukból a művekből.
A jazz hazánkban nem a legpopulárisabb műfaj, de ha nyitott szívvel és füllel hallgatják, összehozhat korosztályokat, áthidalhat nyelvi nehézségeket. Nagy János jazz-zongoristával, Erkel Ferenc-díjas zeneszerzővel, a Református Zenei Fesztivál egyik fellépőjével beszélgettünk zenéről, zenésztársakról, és arról, mit jelent ma Magyarországon jazz-zenésznek lenni.
Milyen lehetett az élet vidéken hetven-nyolcvan évvel ezelőtt? Milyen ruhákat viseltek, hogyan közlekedtek, milyen ételeket ettek, milyen táncokat jártak az emberek, s miként teremtették elő a mindennapi kenyérre valót?
