A vadles
Este nyolcra értünk ki a vadleshez. (Vagy ahogy egy baráti családban a gyerekszáj elnevezte: a „rókapuskáló”- hoz.) A megbízatásunk úgy szólt, hogy fél tízig kell figyelemmel kísérnünk a vadjárást. Felkapaszkodtunk a falétrán és elhelyezkedtünk a napszítta deszkapadokon. A két vadásztávcső a párkányra került. Lassan bennünk is elcsendesedett a világ.