Egy mosolyért
Volt a történelmünkben egy pillanat, amikor mindannyian mosolyogtunk. Mi mindannyian, akiket a bűntudat nem kényszerített pincemélyre bujkálni. Mi mindannyian, nemre, fajra, vallásra és nemzetiségre való tekintet nélkül; mi mind annyian, ilyen-olyan diákok és hallgatók, ez meg az melósok, itt meg ott szántóvetők, körző-, vonalzó- és agykoptatók, tollforgatók és komédiások, papok és apácák beöltözve és kivetkőztetve; mi mindannyian, a lehető legdemokratikusabban, anélkül, hogy bármilyen charta, okos vagy oktalan, európai vagy nem európai törvény szabályozta volna; anélkül, hogy bármilyen kerekasztal mellett bárkivel megtárgyalták volna; anélkül, hogy bárki menedzselte vagy szponzorálta volna. Mi mindannyian, akik e kicsike honban élünk, csak úgy egyszerűen, minden kényszer nélkül, a lehető legtermészetesebben, saját magunktól mosolyogtunk.
