Július 14. után
Forradalmak és keresztények Franciaországban
A legenda szerint Klodvig király megkeresztelkedésének idejére, vagyis az V. századra nyúlik vissza „az egyház legidősebb leánya” kifejezés, amelyet Franciaországgal kapcsolatban használnak. A hagyomány szerint ez a mondat nem csupán a középkor eleji politikai hatalmi játszmák vonatkozásában hangzott el, hanem egyfajta hivatást is kijelölt a francia király és rajta keresztül az egész nemzet számára. Noha korabeli írásos emlék nem maradt fenn e kijelentésről, és vitatható, hogy valaha is elhangzott-e, az mindenképpen megállapítható, hogy Klodvig volt az első „barbár” uralkodó, aki a kereszténységet választotta, és ezzel a francia társadalom fejlődésének és az európai történelemnek is évszázadokra meghatározó irányt szabott. Nem véletlen, hogy 1980. június 1-jén a Le Bourget-i repülőtéren elmondott szentbeszédében II. János Pál, aki egyházfőként ekkor járt először Franciaországban, szintén utalt erre, amikor Máté evangéliumának egy szöveghelyét kommentálta: „Tegyétek tanítványommá mind a népeket.” Az egyháztörténelem „nagy fejezeteit” írta ez a nemzet, mondta többek között, felsorolva számos francia szent nevét. S a pápa ekkor egy másik – talán sokkal kevésbé ismert – címet is „adományozott” Franciaországnak: „a népek nevelőjének” nevezte.
