Nagy pillanatok
Életem végén, ami akár holnap is lehet, visszagondolva nem a boldog, hanem a nagy pillanatok jelzik majd a kikötőket abban a tengerben, ahová egy kislány érkezése sodort. A születése napjáig biztonságos és égrengető érzelmektől mentes pocsolyámban dagonyáztam, de Istennek hála, hamar megismertem az óceán nagyságát.
Panna ott feküdt egy üvegládikában, végletekig megalázottan, magatehetetlenül, kitépve édesanyja méhéből, elszakítva tőle. Egy fagyos tekintetű doktornő a születése utáni harmadik napon közölte, hogy négyes kamráig hatoló agyvérzést kapott, és fogyatékosként fogja leélni az életét. Minden porcikámat néma rettenet, félelem járta át, mintha kitaszítottak volna a valóságból a fogcsikorgató örök fagyba, ahol minden értelmét veszti. Ebben a világban, amelyben az egészségeseknek sem könnyű, hogyan boldogulhat valaki betegen?
