Kincskeresés
Egy elfeledett pap – és a Szent Kereszt Egyesület kezdetei
„A pap az egyház kincse” – tartja a régi mondás. Voltak időszakok, amikor egyesek igyekeztek elhallgatni e kincs értékét és jelentőségét, sőt kifejezetten vadásztak rá, majd a feledés homályába takarták…
Valami hasonló történt egy hetvenöt évvel ezelőtt létrehozott egyesülettel és alapítóival is. 1939. március 5-én a Szociális Testvérek Társasága székházában alapította meg alig néhány tucat katolikus konvertita Kardos Dezső NDS (Notre-Dame de Sion) atya vezetésével a Szent Pál Egyesületet, és kérte Serédi Jusztinián bíboros, esztergomi érsek egyházi jóváhagyását, illetőleg a belügyminisztérium engedélyét. A dolog különlegessége, hogy az egyesület fel adata és célja egy népcsoportra, a zsidó származású katolikusokra éleződött ki: a második zsidótörvény hatálya alá eső egyháztagokat vette védelmébe. Maga az alapító atya szintén zsidó származásúnak minősült. Alsómizsén (?) született 1906. október 7-én, Kardos Jenő és Kovács Adelaide házasságából. Mindannyian 1917 körül katolizáltak. A papi hivatást választotta, és 1929. június 23-án szentelték világi pappá, majd ezt követően belépett a sioni rendbe. Püspöki kérésre rendje Rómából Magyarországra küldte. 1938-ban Serédi bíboros engedélyezte, hogy a Szent István-bazilikában kisegítő lelkészként működjön. Alighogy hazatért, a külföldi tapasztalatokat felhasználva fölmérte az helyzetet, és hozzálátott, hogy a zsidó származású katolikusokat megszervezze, és hitbuzgalmi-karitatív egyesületbe tömörítse. Az igény megvolt, csak a főegyházmegye vezetőit kellett a cél mellé állítani.
