Szemek és szavak
Ült a fotelban, már csak ritkán tudott felkelni belőle. De nem is ez tűnt fel leginkább, hanem a tekintete. A beesett szemek riadalmat tükröztek. Áthatóak lettek, papírvékonyságúak. Én meg beléptem a szobába – huszonhat éves voltam -, s lendülettel meséltem nagyapának az utazásomról. Merre jártam, mit láttam.
