Augusztusi imaszándékok

Mindkét esetben nagy nehézségekkel és kihívásokkal néznek szembe az érintettek, az utóbbiaknak azonban komoly kockázattal (életük vagy testi épségük kockáztatásával) kell számolniuk, ha visszatérnek otthonukba. Manapság mintegy hetvenmillió kitelepített és menekült él a világon. Törvények és szervezetek segítik őket, komolyan igyekeznek enyhíteni nehézségeiket, de mindez elégtelennek bizonyul. Egy érintett így vall: „1998. május. Száműzetésben vagyok Thaiföldön, együtt dolgozom burmai menekültekkel. Sokan vannak a nők. Gyilkos mezőkről jöttek, a thaiföldi-burmai határ közelében fekvő őserdőkből, ahol gyakori a háborús összetűzés a burmai katonai és az ellenzéki csapatok között. Falvaikat ágyúkkal lőtték, felgyújtották vagy áttelepítették. Tanyáikat kifosztották vagy aláaknázták. Férjeiket és rokonaikat kényszermunkára vitték, vagy megtették a burmai csapatok szállítómunkásaivá, esetleg másutt ellenzéki csoportokba sorozták be őket. Ezekkel a nőkkel a burmai katonák embertelen módon bántak. Végül elhagyták falvaikat, tanyáikat, és Thaiföldre menekültek. Minden, amit magukkal tudtak hozni, a hátukra batyuzott személyes holmijuk és karjukba vett kisgyerekeik. Hontalanok és gyámolítatlanok, a jövőjük tisztázatlan.” 2006. október 18-iki üzenetében, amelyet az elvándorlók és menekültek 2007-es világnapjára küldött, XVI. Benedek pápa többek között ezt írta: „A menekülteket arra kérem, hogy nyitott és pozitív magatartást ápoljanak az őket befogadó társadalom irányában, és tevékeny hajlandóságot tartsanak fenn arra, hogy áldozatokat is vállaljanak, és ezzel részt vegyenek egy olyan kiteljesedett társadalom együttes építésében, amely mindenkinek közös otthonává lesz.”

Missziós szándék:

Hogy azoknak a keresztényeknek, akiket nem kevés országban Krisztus neve miatt hátrányosan megkülönböztetnek és üldöznek, elismerjék emberi jogaikat, az egyenlőséget és a vallásszabadságot, hogy saját hitüket szabadon élhessék és megvallhassák. Az utóbbi években újra fellángolt a radikális csoportok vallási türelmetlensége, valamint a világ jól meghatározott részein a polgári hatóságok is üldözik, vagy hátrányos megkülönböztetésben részesítik a keresztényeket. 2007-ben huszonegy katolikus misszionáriust gyilkoltak meg különféle országokban. A hindu fundamentalisták keresztényellenes támadásai drasztikusan elszaporodtak Indiában, különösen Orissa, valamint Madhya Pradesh és Chhattisgarth államokban, ahol áttérésellenző törvények vannak érvényben, amelyek büntetik azokat, akik vallást változtatnak. Négy másik állam hasonló rendszabályozást helyezett kilátásba. Kínában a pápához hű katolikusok nyilvánosan nem élhetik meg hitüket; számos püspök, pap és világi hívő hosszú éveket tölt börtönben. Még „katolikus” országokban is üldöznek olyan keresztényeket, akik a hatalmon lévőktől jogokat, vagy törvényességet követelnek. A legnagyobb katolikus népességű ország, Brazília északi vidékein sokakat meggyilkoltak, mivel leleplezték a korrupciót vagy az esztelen és törvénytelen erdőirtást. Sokat hallhatunk a Közel-Keleten élő keresztények nehéz helyzetéről is. De még számos más országot is említhetnénk, ahol a hit megélése az őskeresztényekéhez hasonló hősiességet kíván.

Augusztusban tehát imádkozzunk azért, hogy mennyei Atyánk erősítse a Megváltó végzetét saját testükben megélő testvéreinket. Az a tény, hogy a keresztényektől félnek, és üldözik őket olyan társadalmakban, ahol kisebbséget alkotnak, mutatja hitük életrevalóságát: nem hagyja nyugton azokat, akik érdekeiket féltik. Hasonló okokból ölték meg az Úr Jézust is. Szent Le-Bao-Tinh Pál vietnami pap és vértanú 1843-ban a börtönből levelet írt a szeminaristáinak: „Börtönöm valóban az örök kárhozat képmása: mindenféle kegyetlen elszenvedni valók, amilyenek a béklyók, a vasláncok és a bilincsek, továbbá a hazudozások, a gyűlölködés, a bosszúállás, a rágalom megnyilvánulásai, illetve vádaskodások, bántalmazások, jogtalan esküdözések, átkozódások, végül a szorongások és a szomorúság. De Isten, aki hajdan megszabadította a három ifjút a tüzes kemencéből, mindig itt van velem. Megszabadított ezektől a gyötrelmektől, sőt megédesítette őket, mert örökké szeret minket.” (Az Imaórák liturgiája november 24-én hosszabban idézi ezt a levelet.) Isten igen erős reményt ad a mellőzött, üldözött híveinek. Ugyanakkor arra is ösztönzi őket, hogy ők maguk ne essenek az el nem tűrés bűnébe azokkal szemben, akik másként gondolkodnak vagy hisznek. Imánkból ne felejtsük ki ezt a két, egymást kiegészítő szempontot.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..