Robert atya idén először látta el a táborvezető feladatát. Elmondta, hogy rengeteget imádkozott a tábor sikeréért: napokig nem tudott aludni a kezdet előtt, annyira izgatott volt. Szerette volna, ha a fiatalok minél több feledhetetlen élménnyel és értékes gondolattal térnek haza a tábor végén. Mivel idén a rend megalapításának százötvenedik évfordulóját ünneplik a szaléziak, úgy döntött, erről mesél a táborozóknak. Különös egybeesés, hogy mintegy kilencven éve a szalézi rend Magyarországon éppen egy lengyel szalézi vezetésével kezdte valóra váltani Bosco Szent Jánosnak, a rend alapítójának álmait. Kukuczka atya úgy gondolta, érdekes lesz, ha egy mai lengyel szalézival fedezik fel a múltat a fiatalok. Don Bosco híres álomlátó volt, profetikus álmaiban megálmodta a jövőt, de attól sem riadt vissza, hogy ezeket az álmokat megvalósítsa, akármennyire hihetetlenek voltak is. Robert atya a száraz történelmi tények helyett Don Bosco álmain keresztül kalauzolta a fiatalokat a rend történetében, és buzdította őket saját álmaik megvalósítására.
A tábor vendége volt Magyar Bertalan, a Magyar Katolikus Rádió szerkesztője, aki őszinte tanúságtételével bizonyította, hogy ha Istennel karöltve járunk, megvalósíthatjuk legmerészebb álmainkat is. Habár a Vadóc-tábor nem nagy létszámú, mégis különlegesnek számít, mert a szaléziak kimondottan ennek a sok szempontból „nehéz”-nek mondható korosztálynak tervezik meg a gazdag tábori események sorát. A siker egyik tényezője, hogy a tábort együtt gondolják ki a fiatal vezetőkkel (szalézi animátorokkal), akik a résztvevőket összefogják és lelkesítik, és mivel maguk is alig idősebbek a serdülőknél, így pontosan tudják, mi az, ami a fiatalokat érdekli. A programokat a szerzetesek útmutatásai szerint dolgozzák ki a legjobb ötletek alapján, és minden évben eredeti elképzelésekkel gazdagítják. Sok barátság születik és a számos visszatérő serdülő buzdítja rokonait, osztálytársait a részvételre.
A táborban jelen volt P. Andrásfalvy János, szalézi tartományi vikárius és ifjúságpasztorációs megbízott, aki évekkel ezelőtt az első Vadóctábort megálmodta, valamint Pham Quoc Thai Hung Savio Domonkos vietnami- és Dias Pradepp indiai misszionárius szerzetesnövendékek. A szerzetesek együtt voltak a fiatalokkal a szórakozás perceiben is, részt vettek a játékokban, kirándulásokon, az esti zenéstáncos vidámságokon és az éjszakába nyúló tábortűzi beszélgetéseken. A szalézi Vadóc-tábor célja, hogy a nyár derekán, a közös szórakozás és kikapcsolódás mellett serdülőink visszatérjenek a rendszeres imádsághoz, együtt betérjenek a templomba, találkozzanak Istennel. A valóság az, hogy a mai időkben sokszor nem is tudjuk, hogy a fiatalok milyen értékek után futnak. Ennek ellenére, vagy éppen ezért kell vigyáznunk rájuk, ismernünk kell álmaikat, és biztatni egy olyan jövő építésére, amelyből nem hiányozhat Isten.
