Fotó: Lambert Attila
A Fraknói Vilmos-díjat 2000-ben alapította a nemzeti kulturális örökség minisztere, azon tudósok tevékenységének elismerésére, akiknek munkássága kiemelkedő a teológia, a filozófia, valamint az egyháztörténet területén, illetve akik tevékenységükkel előmozdították a magyar vallási élet megújulását és a teológia oktatásának fejlődését. 2018-ban Varga Lajos váci segédpüspök, az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ vezetője, Beke Margit történész, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Egyháztörténeti Bizottsága elnöke, valamint Fazekas István történész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára részesült a kitüntetésben. Köszöntőbeszédében Soltész Miklós államtitkár megemlékezett a közelmúltban elhunyt Sághy Marianne történészről, aki a kuratórium tagjaként évről évre segítette a díj átadását. Varga Lajos segédpüspök Budapesten született, a másik két díjazott azonban az ország két távoli szegletéből indult pályájára – emlékeztetett az államtitkár. – Láthatjuk, nemcsak a fővárosból kerülhetnek ki a tehetségek, megtalálhatjuk őket az ország bármely táján. Nem az a fontos tehát, hogy honnan származnak, hanem hogy mit adnak az országnak. Az idei díjazottak mindannyian történészek, levéltárosok, emellett magas fokon művelik egyháztörténeti kutatótevékenységüket. Ők ezzel gazdagítják az országot, hiszen a kutatásaiknak folytatói is lesznek, és munkájuk eredménye hosszú távon beépül a nemzet életébe. A vezetőknek tekintetbe kell venniük, hogy a történelem ismétli önmagát – hangsúlyozta Soltész Miklós. – Ha ezt figyelmen kívül hagyják, akkor újból elkövethetik azokat a tévedéseket és bűnöket, amelyek a múltban már megtörténtek. Ezért is kiemelkedően fontos a történészek tevékenysége, hiszen kutatásaik segítik a hibák elkerülését. Az államtitkár beszédét követően Török József professzor, egyháztörténész méltatta a kitüntetetteket. Laudációjában elmondta: Beke Margit számos könyvvel és tanulmánnyal járult hozzá a magyar Egyház, ezen belül is az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye történetének kutatásához. Fazekas István a kora újkori Magyarország katolikus iskoláztatásának történetével gazdagította a tudományágat. Varga Lajos méltatása során Török József nemcsak a püspök tudományos munkásságáról szólt elismerően, hanem lelkipásztori tevékenységéről is. A Fraknói Vilmos-díjakat Soltész Miklós államtitkár és Fürjes Zoltán helyettes államtitkár adta át a kitüntetetteknek. A díjazottak a köszönetnyilvánítás mellett néhány személyes gondolatot is megosztottak a hallgatósággal. Beke Margit elmondta, hogy az egyháztörténészek árnyékban, csöndben dolgozva igyekeznek kifejteni a tudomány igazságait. Teilhard de Chardin teológust idézte, aki szerint így is „az Úristen munkatársai vagyunk, hiszen a teremtésben veszünk részt”. Varga Lajos püspök hangsúlyozta: történészként szerzett tudását a mindennapokban, a lelkipásztori munkája során is hasznosítani tudja, hiszen az emberek az átélt történelmi eseményeket beépítik a személyiségükbe. Ez a történelmi tudat, amely nemcsak az egyes emberek sajátja, hanem a közösségekre is jellemző. A történészek feladata, az hogy rendszerezzék a történelmi eseményeket, így teremtve harmóniát az egyénekben és a közösségekben.
Beke Margit és Varga Lajos szavaihoz csatlakozva Fazekas István kifejtette: a történész mestersége „magányos” tudomány. A levéltárból hazatérve nem mosolyognak rá elismerően a villamoson, hogy gratuláljanak neki aznap elért tudományos eredményeihez. Idő kell ahhoz, hogy a kutatási eredmények beépüljenek a társadalmi tudatba. A történelem az egészséges közösség alkotóeleme – zárta szavait Fazekas István történész.
